Eric Carle, a gyerekek legjobb barátja
91 éves korában elhunyt Eric Carle író-illusztrátor, aki könyveivel generációkon át volt jelen rengeteg család életében, a Föld minden táján. Időtlen, ezer közül is megismerhető műveiben velünk marad. Emlékezzünk rá együtt, ismerjétek meg jobban fantasztikus életútját!
Eric Carle ragyogóan illusztrált és újszerűen tervezett, legkisebbeknek szóló gyerekkönyvek elismert és népszerű szerzője volt. Legismertebb munkája, a már néhány éve Magyarországon is megjelent A telhetetlen hernyócska, ami több millió gyerek szívébe "rágta be" magát, 47 nyelvre fordították le és több mint 29 millió példányt adtak el belőle. A hernyócska 1969-ben jelent meg először, Eric Carle több mint 70 könyvet illusztrált, a nagy részét maga is írta, összesen 88 millió példány kelt el belőlük világszerte.
Eric Carle 1929-ben New York államban született, majd hat éves korában szüleivel együtt Németországba költözött. Egyetemi tanulmányait is ott végezte, a neves művésziskolában (Akademie der bildenden Künste) Stuttgartban, de álma mindig is az volt, hogy visszatérjen Amerikába, gyerekkori boldog emlékeinek színhelyére. 1952-ben, portfoliójával a kezében és 40 dollárral a zsebében meg is érkezett New Yorkba. Hamarosan tervező grafikusként talált állást a The New York Times újságnál, majd éveken keresztül egy reklámstúdiót vezetett.
Egy napon, a jól ismert tanító és szerző, Bill Martin Jr. felkérte Carle-t, hogy illusztrálja egy meséjét. Martin figyelmét egy lángvörös rák keltette fel Eric Carle egyik reklámgrafikájában. Az eredmény: Barna medve, barna medve, mit látsz? (Brown Bear, Brown Bear, What Do You See?) - és Carle valódi karrierjének kezdete. Hamarosan saját meséket írt. Az első 1, 2, 3 irány az állatkert (1, 2, 3 to the Zoo), amelyet hamarosan követett az ünnepelt klasszis, A telhetetlen hernyócska.
Eric Carle művészete egyedi és azonnal felismerhető. Munkáiban a kollázs technikát használta: saját kezűleg festette meg a papírokat, amelyeket aztán kivágott és több rétegben rakta le őket, így alakítva ki az erős színű, vidám figurákat. Több könyvében egyéb extrát is használt, például pislákoló fényeket, élethű tücsökzene hangját - így téve a történeteket még játékosabbá: a játék, amit el lehet olvasni, a könyv, amit meg kell fogdosni.
Könyveinek és persze sikerének titka abban rejlik, ahogy ösztönösen megértette és tisztelte a gyerekeket, akik persze megérzik, ha valaki legdrágább gondolataikat tudja szavakba és képekbe önteni.
A mesék témái általában a természet ismeretéhez és szeretetéhez nyúlnak vissza - ami szinte minden kisgyerekben megvan. A könyvek azonkívül, hogy szépek és szórakoztatóak, általában mutatnak is valamit a gyerekeket körülvevő világból. A gyerekekkel, az ő érzéseikkel, kíváncsiságukkal, kreativitásukkal, értelmi fejlődésükkel való törődés és persze a művészi munka által válnak könyvei ösztönző és hosszan tartó élménnyé.
"Sok könyvemmel az iskola/óvoda és az otthon közötti rést próbálom áthidalni. Számomra az otthon a melegséget, biztonságot, ölelést jelenti. Az iskola új, rideg hely a gyereknek. Boldog lesz-e ott? Új emberekkel ismerkedik meg, a tanárral, osztálytársakkal - barátságosak lesznek-e? Véleményem szerint a váltás az otthonból az iskolába gyerekkorunk második legnagyobb traumája; az első természetesen a születés. Mindkét esetben elhagyjuk a meleg, biztonságos helyet az ismeretlenért. Az ismeretlen pedig gyakran hordoz magában félelmet. Könyveimnben igyekszem legyőzni ezt a félelmet, pozitív üzenetekkel helyettesíteni. Teljes szívemmel hiszem, hogy minden gyerek természeténél fogva kreatív és nyitott az új dolgokra. Azt akarom megmutatni nekik, hogy a tanulás izgalmas és szórakoztató is egyben."
A kelekótya kaméleon Eredetileg 1975-ben jelent meg. Kacagtató képeken mutatja be, mi történik, ha egy unatkozó kaméleon olyan akar lenni, mint a többi állat, de végül persze rájön, jobban jár, ha egyszerűen saját maga marad. Mint minden könyve, ez is a végletekig megmozgatja a gyerekek fantáziáját.
A közösségteremtés is része Eric Carle művészetének, hiszen feleségével megalapították a képeskönyvek múzeumát, teret és lehetőséget adva az elmélyülésre, amelyre nemcsak a felnőttek képesek...
"Feleségemmel Bobbie-val évek óta álmodoztunk arról, hogy olyan helyet teremtsünk, ahol a képeskönyvek eredeti műveit lehetne nézegetni, élvezni és értékelni. Azt mondják, a képeskönyv jelenti a legfiatalabb olvasók bevezetését az irodalomba. Mi olyan múzeumot szerettünk volna létrehozni, ami ugyanezt jelenti a legifjabb múzeumlátogatóknak: bevezetést a művészetbe.
Először Japánban láttunk ilyen múzeumokat, ahol a képeskönyvek művészetének hosszú hagyománya van és nagy elismerésnek örvend. Az Eric Carle Múzeum a képeskönyvek művészetéről gondolata itt fogalmazódott meg bennünk először.
Szerettük volna "kinevelni" a képeskönyvek művészetének rajongó táborát, és persze a lehető legkorábban elvetni a múzeumba járás szokását. Célunk az volt, hogy a lehető legmagasabb művészetet mutassuk be, a gyönyörűségét, a komolyságát és persze a szórakoztatóságát. Olyan múzeumot szerettünk volna létrehozni, ahol be tudjuk mutatni a hazai és nemzetközi képeskönyv illusztrátorok munkáit. Úgy érezzük, a múzeum betölti és be is fogja tölteni a neki szánt szerepet, sikerült megvalósítani álmunkat és vágyunkat. A 2002-ben megnyílt múzeumba már több mint 300 ezren látogattak el. Remélem, téged is hamarosan üdvözölhetünk!"
Eric Carle élete utolsó hónapjáig alkotott. Utolsó munkáit ezen a linken tekinthetitek meg.
