Éjszaka az állatkertben
"Késő este van, már aludnotok kéne, de az öcséd noszogat valami hülyeséggel átjárókról meg kalandokról. Oda se figyelve lerázod, csak hogy valamivel később arra ébredj: egyedül vagy a szobában. Dodó keresésére indulsz, mire a különböző, szobátokban heverő játékoktól (???) megtudod, hogy a korábban említett átjárón tett egy kis kiruccanást, így hát kénytelen-kelletlen utána eredsz – bár még mindig nem hiszed el teljesen ezt a furcsa maszlagot. A takaró alatt el is jutsz a kívánt helyre, amiről hamar megállapítod, hogy ez bizony az állatkert. Csak épp most mintha kicsit más lenne, mint szokott. A hátizsákodban kényelmesen megbújó cicáddal együtt nekivágsz a ropogó hóban, hogy megkeresd a kisöcsédet a számtalan különös élőlény segítségével, akik mind itt élnek az éjszakai állatkertben…"
Olvasd tovább Porvayné Török Csilla a JEM magazin 2021. júniusi számában megjelent cikkét!
Kalandkönyv fiatal kalandoroknak
Bojti Anna Éjszaka az állatkertben c. könyve 2019-ben jelent meg az Abszolút könyvek sorozat tagjaként, és a leírás szerint 9-12 évesek számára kínál interaktív olvasási élményt. Az ifjúsági besorolás ellenére, mivel a könyv maga nagyon olvasmányos, közérthető nyelvezetű és nem utolsó sorban nincs benne rossz útvonal, már egész kicsi gyerekek számára is nagyszerű szórakozást nyújthat – a fiam 5. születésnapjára kapta, azóta háromszor játszottuk/olvastuk végig. Szóval nagyon szeretjük, szívesen olvassuk, még mindig vannak bejáratlan útvonalaink, így nem meglepő, hogy kíváncsiak voltunk a könyvvel azonos címet viselő társasjátékra is.
A tervező Miló Béla, aki a Pagony oldala szerint a 2018-ban bemutatott Fekete Szakáll elveszett kincse c. játékát dolgozta át az Éjszaka az állatkertben tematikájára. Az így született társas a Pagonytól már jól ismert 3 játékmódot (kezdő, haladó, profi) egy kooperatív játékmóddal egészíti ki, és a doboz szerint elsősorban 7-12 évesek számára ajánlott. A dobozban kapunk egy játéktáblát, 4 térképet a hátoldalán történetleírással, 4 hátizsákot, 4 bábut, 1 viharjelző tekercset, egy kupac színes kis kockát és egy kupac memórialapkát, valamint a szabályt és 4 játékossegédletet. A komponensek jó minőségűek, a Ferth Tímea által készített grafikák szépek, igényesek. Na, de lássuk, milyen is maga a játék!
Kattints ide és rendeld meg a társast!
Memóriajáték extrákkal
A játék során a célunk, hogy a saját kis térképünkön előre lépkedve a többieknél hamarabb teljesítsük a küldetésünket, vagyis érjük el a célmezőt. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a játéktáblán a saját körünkben felfordítunk két memórialapkát, és ha sikerült megtalálnunk a térképünkön a bábunk előtti és mögötti helyszíneket, léphetünk egyet előre. A lapkák felfordítása azonban más előnyökkel is járhat, minden lapkán szerepel ugyanis egy piros, kék vagy sárga pötty, ami azt mutatja, milyen színű kincset (kis kockát) találtunk az adott helyszínen, és tehetünk be a hátizsákunkba. Itt 4 kincset tárolhatunk összesen, amiket
attól függően, hogy melyik két színt használjuk fel együtt, különböző segítségekre válthatunk be a körünkben a lapkák felfordítását követően. 3 segítőnk van:
» Bagoly (piros+kék): Titokban megleshetünk két lefordított lapkát.
» Sárkány (kék+sárga): Állíthatjuk eggyel a vihar erősségét (kezdő módban nincs vihar, itt két lefordított lapkát cserélhetünk meg).
» Páncélos varangy (piros+sárga): +1 lapot felfordíthatunk, így ha véletlenül mellé nyúltunk, azt korrigálhatjuk, vagy ha ügyesek vagyunk, akár két mezőt is haladhatunk a térképünkön.
A kincsek mellett a lapkákon a kezdő mód kivételével azt is meg kell néznünk, van-e rajtuk kis hófelhő ikon, ez ugyanis azt jelenti, hogy a viharjelzőn erősebbre kell állítanunk a havazást. A körünk végén visszafordítjuk a lapkákat, jön a következő játékos.
Csavar csavar hátán
Persze az, hogy nem azonos párokat keresünk, önmagában nem elég csavar, szóval már a kezdőjátékban kapunk a 12 helyszínlapka mellé 2 kis Rukhmadarat és egy viharlapkát. A viharlapka itt még vihar híján nem csinál semmit, csak plusz egy olyan lapka, ami nem visz előre, a kis Rukhmadár viszont képtelen egy helyben maradni, ezért amikor felfordítjuk, a táblán látható madárjeleknek megfelelő irányba arrébb repül, helyet cserélve ezzel egy másik lapkával.
A haladó verzióban az egyik kicsi Rukhmadarat nagy Rukhmadárra cseréljük, aki ugyanúgy röpköd, csak épp nem egyet, hanem kettőt, tehát saját magával együtt 3 lapkának változtatja meg a helyét. A dög. Ráadásul a haladó játékban immár a vihar sem kerül el minket, a körünk végén ugyanis meg kell néznünk, elérte-e a viharjelzőnk a legmagasabb fokozatot, ahol a hóbagoly trónol. Amennyiben igen, hóvihar kerekedik, a soron lévő játékosnak el kell forgatnia a teljes játéktáblát 90 fokkal az általa választott irányba. Ennek mindig mindenki nagyon örül, természetesen.
Na, de van nekünk egy profi játékmódunk is, szóval itt nem állunk meg. A profi verzióban az egyik viharlapkánk helyét a Csahos Fenevad veszi át, aki már nem rejtőzködik, mindig tudjuk hol van, viszont még annyira se bír a fenekén maradni, mint a Rukhmadarak. Minden játékos minden köre végén arrébb sétál a táblán lévő lábnyomoknak megfelelően, ezzel folyamatosan változtatva a lapkák helyén. Tehát a profi módban röpködnek a madarak, szaladgál a fenevad, és nem látunk az orrunkig se a hóvihartól. Gyerekjáték. Vagy nem.
A kooperatív játékmód egyébként a profira épít, annyi változtatással, hogy a Csahos meghatározott helyről indulva a lapkák tetején nyargalászik, tehát nem keveri meg őket, ellenben megakadályozza az alatta lévő lapka felfordítását. Ezen kívül nincs minden játékosnak külön térképe és hátizsákja, egy közös küldetést próbálnak teljesíteni még azelőtt, hogy a Csahos visszaérne a kiinduló helyszínére.
Nem vénnek való vidék
Nehéz megfelelően értékelni ezt a játékot, ugyanis sajnos a környezetemben nem igazán vannak 7-12 éves gyerekek, akiket ellophatnék egy-egy tesztelés erejéig, szóval mondhatni nincs információm arról, a kijelölt célközönség számára milyen élményt tud nyújtani. Az biztos, hogy a korosztályi besorolást ebben az esetben tényleg ajánlott komolyan venni, a könyvvel ellentétben az 5 évesem ugyan elboldogult a kezdő játékmóddal, de ez tényleg inkább elboldogulás, semmint egyenlő esélyekkel való társasozás volt – a Rukhmadár röpködése számára már soknak bizonyult.
Ugyanakkor a haladó és a profi módhoz négy felnőtt ült le játszani, akik közül egyre lehet azt mondani, hogy elég jó a memóriája. Nem én vagyok az az egy. Mi négyen a haladó játékmódnál még tulajdonképpen egészen vállalható ütemben lépegettünk előre a térképünkön, a profinál viszont már az elég jó memóriával rendelkező is feladta, hogy megjegyezze a lapok helyét. Ha végre valaki felfordította azt a lapkát, amit a másik már körök óta keresett, onnantól a lapkára áhítozó árgus szemekkel leste azt az egy pontot, nehogy szem elől tévessze, mire ismét ő következik. Ennél fogva egymást váltogatták a „Már megint az a rohadt kentaur!” kifakadások és a meredt szemű síri csendes időszakok, és igazán nagy szerencse, hogy ekkor senkinek sem jutott eszébe süteménnyel, nassolni valóval vagy itallal kínálni az asztalnál ülőket, mert lehet, hogy csúnya következménye lett volna a koncentráció megzavarásának.
Összességében nem tartom rossz játéknak az Éjszaka az állatkertben-t, viszont felnőttekkel nem is jutna eszembe gyakran elővenni. Valószínűleg mi már amellett, hogy az általános iskolások mellett labdába sem rúghatunk a memóriajátékok terén, kicsit túl is telítődtünk ezzel a játéktípussal, így nehéz olyat mutatni, amihez magunktól leülnénk. Emellett nekem személy szerint hiányzott belőle az a fajta kalandérzet, ami a könyv olvasásakor megvan. A küldetés leírások hangulatosak persze, de ezt egyszer olvassa el az ember, nem minden játék előtt, így számomra ez kevés volt ahhoz, hogy visszahozza a könyv igazi varázsát. Ettől eltekintve azt gondolom, a játék a saját célközönsége számára kifejezetten szórakoztató is lehet, csak – és most ismétlem magam – itt tényleg komolyan kell venni az életkori ajánlást.
Lanatie
JEM Magazin 2021/6, 99. szám.
