Egyszerű nevelés? Van olyan?
„Manapság egy hatalmas problémával találjuk szemben magunkat. Olyan hatalmas, hogy már alig látjuk, mert ott van közvetlenül az orrunk előtt nap mint nap. Túl telített életet élünk, színültig tele tevékenységekkel, tennivalókkal, kikerülhetetlennek látszó kötelezettségekkel. Nincs idő lélegzetet venni, megkeresni a problémák gyökerét.” (Sarah Susanka: A nem olyan nagy élet)
Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvének magyarországi megjelenése egy igazi sikertörténet. László Zsuzsa addig győzködte a magyar kiadókat, míg a Kulcslyuk Kiadó kötélnek állt, és kiadta az addig már nyolc nyelven megjelent, eredeti címén „Simplicity Parenting” szülői nevelési kézikönyvet. A könyv több hete dobogós a Bookline és a Libri sikerlistáján. Utánajártunk László Zsuzsánál, a könyv fordítójánál és az oktatási program vezetőjénél, mi lehet a siker titka.
Miért volt ez a nagy lelkesedés, miért gondoltad, hogy ez a könyv itthon is siker lesz?
Az egész úgy kezdődött, hogy egy amerikai család blogját követem már évek óta, akik olyan életet élnek, amit távolról nagyon izgalmas: öt gyerek, farm, állatok, önellátás, homeschooling. Ez a mama ajánlotta egyszer ezt a könyvet, mégpedig olyan hangsúllyal, hogy ami a szüleinknek a Spock volt a nyolcvanas években, az most nekünk ez. Gondoltam, akkor én ezt elolvasom angolul, és megnézem, mi ez a nagy hűhó. Miután elolvastam, megértetettem. És úgy gondoltam, ebből nem maradhat ki az én generációm Magyarországon sem.
Mi a könyv fő üzenete, miben más, mint a többi szülői könyv?
A könyv alapvető üzenete, hogy lassuljunk le. Hogy a túl sok, ami a gyerekeinket és családunkat körülveszi (túl sok információ, túl sok tárgy, túl sok különóra, túl sok média, stb.) nemcsak, hogy megterheli a gyerekeket, de olyan állandó stresszt okoz, ami felhalmozódva már problémát okozhat: állandó szorongás, félelem, bizonytalanság, és mindez általában a középosztálybeli gyerekeknél.
Milyen megoldást kínál Kim John Payne erre az állandó rohanásra?
A könyv nem állítja, hogy egyszerű lenne lelassítani a rohanó, túlterhelt családok életét. Folyamatosan jelen van ugyanis a másik oldal, a „legjobbat akarom a gyerekemnek” „ha óvodában nem kezdi el az angolt, nem veszik fel az egyetemre” és hasonló gondolatok. Payne azt mondja, hogy apró lépésekkel kell kezdeni az egyszerűsítést, és minden családnak ott, ahol elsőre a legegyszerűbbnek tűnik (ez egyébként általában a használaton kívüli gyerekjátékok kiválogatása). Szép lassan ez a gondolkodásmód a mindennapok része lesz, és nem kell hozzá fellapozni a könyvet a receptért.
Milyen területeken lehet egyszerűsíteni egy család életét?
Alapvetően négy olyan területről van szó a könyvben, ahol érdemes az egyszerűsítéssel foglalkozni. Az első a gyerekszoba. A könyv részletesen foglalkozik a túl sok játékszer, könyv és választási lehetőség okozta rendetlenség felszámolásával, és praktikus tanácsokkal látja el az olvasót. Az egyszerűsítés másik formája a ritmus erősítése, hiszen a ritmusosabb mindennapi élet megteremti a nyugodt családi élet alapjait. A családi élet időbeosztása is egyszerűsítésért kiált a legtöbb családnál. Kézzelfogható ötleteket kap az olvasó arra, hogy hogyan lehet a különösen aktív napokat nyugodtabbakkal ellensúlyozni. Végül pedig a média fejezetben arról olvashatunk, hogy hogyan szűrjük ki otthonunkból és gyerekeink látóköréből a felnőtt világ információit és gondjait.
S hol maradnak a szülői ösztönök? Nem bízhatunk már az ösztöneinkben?
A szülői ösztön fontos dolog, és egy csomó élethelyzetben akár életmentő lehet. Ugyanakkor szülőként gyakran hisszük, hogy az ösztöneink minden kérdésre megsúgják a helyes választ. Ha ez valóban igaz lenne, akkor vajon minek köszönhetjük a játékokkal zsúfolt gyerekszobák, a túlterhelt és agyonhajszolt gyerekek vagy a képernyőfüggő kamaszok tömeges megjelenését? Kim John Payne éppen a szülői ösztönöknél kezdi, és a könyvben végig olyan könnyen megvalósítható tanácsokkal lát el minket, melyekkel visszatalálhatunk azokhoz a vágyakhoz és álmokhoz, amiket szülőségünk kezdetekor dédelgettünk.
Tudomásunk szerint a könyvhöz tartozik egy szülő tréning is, aminek te vagy a magyar képviselője. Kiknek ajánlod ezt a tréninget?
A tréninget minden olyan szülőnek ajánlom, akinek szimpatikus a könyv üzenete, és segítségre van szüksége ahhoz, hogy a konkrét lépéseket megtegye az egyszerűsítés irányába. A szülőcsoportokon egyenként végigmegyünk a témákon, interaktív, néhol elgondolkodtató feladatokkal, és a tanfolyamokon alakuló mini közösségek segítik egymást a lassabb és harmonikusabb élet eléréséhez. Az eredmény szinte kivétel nélkül ugyanaz: egy más minőségű, egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb családi élet.
Mi a kedvenc részed a könyvben?
Nekem ez a személyes mottóm: „Hogy társadalmunk eszménye a sebesség, annak egyik oka az állandó szorongás. Félelmeinktől és aggodalmainktól hajtva rohanunk előre, ahogy csak erőnkből telik, nehogy utolérjenek a ránk leselkedő problémák. A nevelésre és az egész szülői hivatásra is ugyanezzel a vigyázó szemmel tekintünk, egyik „tökéletesítési lehetőségből” a másikba kapunk, miközben folyamatosan hárítjuk a ránk leselkedő veszélyeket és bajokat, s mindezt csakis azért, hogy gyerekeink megkaphassanak mindent, ami csak elérhető. Ez a könyv nem a rejtett veszélyekről szól, nem a gyors megoldásokról és nem a kevés időnk engedte lehetőségekről; ez hosszú távra való. Az előttünk lebegő kép: a gyerekkor önmagában vett tisztelete.”
