Egy svájci bicskába oltott robot rengeteg extrával
A robotok elképesztő népszerűségnek örvendenek a gyerekirodalomban! Egy kisfiú és egy robot barátságáról szól Dávid Ádám legújabb könyve, az Arti begurul. A szerzővel a saját robotos élményeiről, az életünkbe egyre inkább begyűrűző fejlett technológiáról, gyerekekről és robotokról beszélgettünk. Olvass tovább!
Honnan jött Arti ötlete?
Miután befejeztem a Millennium expressz harmadik kötetét, egy időre telítődtem az ifjúsági regényírás élményével, és szerettem volna egy ovisoknak szóló sorozatba belevágni. Megkérdeztem a nővéremet, akinek nagyon adok a véleményére, hogy szerinte ez a korosztály miről olvasna szívesen. Ő gondolkodás nélkül rávágta, hogy a mesterséges intelligencia mesés feldolgozása izgalmas lehetne, hiszen a különböző összetettségű robotok/gépek/AI-k egyre inkább hozzátartoznak majd az életünkhöz. Egyből megtetszett az ötlet, és elkezdtem magam beleásni a témába. A nagyobbik fiam, Levi aztán szertartásosan követelni is kezdte tőlem a rögtönzött Arti-meséket, úgyhogy sok-sok szóban elmondott történetmorzsából gyúrtam össze a most megjelenő sztorit.
Tedd kosárba!
Te is szeretted a robotokat gyerekként?
Persze, engem is érdekeltek a robotok kiskoromban, de sose voltam az a techőrült kocka típus, inkább a focipályán lógtam sokat és a saját fantáziavilágomban tettem végtelen utazásokat. A Koppányról szóló könyveimben tehát sokkal több az önéletrajzi elem, mint Arti történetében.
Ez egy meglepően népszerű téma manapság. Mi ennyire vonzó szerinted a robotokban gyerekeknek és felnőtteknek?
A robotok – főleg, ha valamilyen szinten emberszerűek, vagyis androidok – tükröt tartanak nekünk, embereknek. A legtöbb róluk szóló történet épp attól izgalmas és szerethető, hogy a robotok hasonlítanak is ránk, meg nem is. A funkcióik sokszor emberfeletti képességekkel ruházzák fel őket, de a mozgásuk, a hangjuk és még egy sereg tulajdonságuk általában igen kezdetleges. Ha van is valamilyen jellemük vagy személyiségük, az közel sem olyan összetett, mint alkotóiknak. Látszólagos tökéletességük és bájos esendőségük (vagy épp ijesztő korlátoltságuk) ellentmondása teszi a robotokat annyira ellenállhatatlanná minden korosztály számára.
A gyerekek többsége talán inkább a funkcióikban rejlő szuperképességekért rajong, és titkon szívesen összebarátkoznának az olyan cuki robotokkal, mint R2-D2, WALL-E vagy Baymax. Nem véletlen, hogy Arti is robotbarátként, más szóval roborátként mutatkozik be Markónak, amikor a fiú ötödik születésnapján begurul az életébe. A tervezett sorozat dinamikáját pedig az adja, hogy Artit úgy programozták, hogy ne legyen tisztában a képességeivel, így Markóval együtt kell felfedeznie a sokszor meghökkentő funkcióit. Arti kicsit úgy viselkedik, mint egy kelekótya kutyakölyök, akinek mindent meg kell tanítani. Másrészt viszont a beépített robotnetének köszönhetően már első bekapcsolása óta hatalmas tudás birtokosa. Ez a kettősséggel eleinte zavarja Markót, de a kötet végére összecsiszolódnak, és szuper páros válik belőlük.
Itt megtudhatod, hogyan ismerkedik össze Markó és Arti!
Mit jelentettek számodra gyerekként a robotok és mit jelentenek most?
Kiskoromban nagyon távoli, egzotikus szerkezeteknek tűntek, akikkel elsősorban a tévéképernyőn keresztül tudtam találkozni. Kiskamasz lehettem, mikor először láttam R2-D2 és C-3PO párosát, és jól szórakoztam a sok csetlés-botlásukon. Robotos könyvélményre sajnos nem emlékszem, és játék robotom se volt. Ma már sokkal nagyobb a választék sztorikból és játékokból is. Ha újra gyerek lehetnék, biztos szívesen kipróbálnék például egy kisiskolásoknak készült, programozható robotot.
Mióta tudatosabban foglalkozom a mesterséges intelligencia szerteágazó megjelenési formáival, még jobban lenyűgöz a tudósok és a mérnökök tudása és kitartása, hiszen évről évre egyre több olyan AI-alapon működő okos megoldás válik a hétköznapjaink részévé, amik korábban csak egy sci-fi világában tudtunk volna elképzelni. De ahogy az e-olvasók megjelenésekor sokan alaptalanul temetni kezdték a Gutenberg-galaxist, úgy bízom benne, hogy az emberiséget veszélyeztető robotinváziókról szóló történetek sem válnak sose valósággá. (Ebben a témában amúgy mindenkinek ajánlom a Mitchellék a gépek ellen című zseniális animációs filmet.)
Másképpen írsz, mióta neked is vannak gyerekeid?
Annyiból mindenképp, hogy korábban döntően a saját gyerekkori énemnek tetsző történetekben gondolkoztam, illetve rengeteg kortárs gyerekkönyvön rágtam át magam szerzőként és szerkesztőként is. Ezeket a tapasztalataimat aztán igyekeztem beleépíteni a saját szövegeimbe. Az Arti-sztorik esetében viszont már próbáltam Levi kedvében járni, és ez az azonnali, őszinte visszajelzés a legjobb inspiráció. Sokszor ő is őrültebbnél őrültebb ötleteket tett hozzá a közösen kitalált meséhez, amiket áttételesen szintén bele tudtam építeni a kéziratba.
Egyébként mindkét fiam meg szokott ihletni a leghétköznapibb, csip-csup ügyekkel is. Már egy fél kötetre való verset, mondókát és babafrázist, vagyis átiratot köszönhetek nekik. Persze sosem direktben a primér élményt verselem meg, de a Bébikönnyű munkacímű, formálódó kézirat minden darabjának van több-kevesebb valóságalapja.
Itt olvasható belőlük egy csokorra való!
Markó a mesében nem egy könnyű eset, de mindig van, aki segít neki, hogy belássa a hibáit. Mit gondolsz, mit tanulhatnak tőle a gyerekek?
Valóban elég érzékeny fiú, aki könnyen felhúzza magát. Azt azonban mindenképp érdemes eltanulni tőle, hogy tele van kíváncsisággal, és ez sok nehézségen átsegíti. Először Artúrral se tud mit kezdeni. Bizonyára más szülinapi meglepetésre számított, mint egy elég furcsán viselkedő, dadogó robot. De ahogy elkezdi megismerni, fokozatosan elfogadja, majd a szívébe zárja Artit. Ha mindannyian ilyen nyitottan állnánk hozzá az élet váratlan helyzeteihez, akkor sokkal jobb hely lenne a világ.
A könyvben szereplő gyerek (vagy akár felnőtt, esetleg robot) szereplőknek van valóságbeli megfelelője? Volt olyan karakter, akit valós alakról mintáztál?
Markó szókimondó, hirtelen haragú természete rám és a nagyobbik fiamra is jellemző, a fiú vidám, támogató és kreatív szüleire pedig remélem, hogy hasonlítunk valamelyest a feleségemmel. Ahogy Arti gyermeki ártatlansággal rácsodálkozik mindenre, az sok szempontból hasonlít arra, amikor egy újszülött érkezik a családba. Amikor a második fejezetben váratlanul kifogástalan választékossággal kezd el beszélni, abban több egykori tanárom bájos modorosságát is megidézem. A szomszédban lakó, tűzrőlpattant Kíra leginkább a nővéremre emlékeztet, a folyton morgolódó, de annál szerethetőbb papót pedig több idősebb rokonom alapján gyúrtam össze.
Felnőttként olvasva Arti történetét nem lehet nem észrevenni a popkulturális utalásokat. Milyen könyvek/filmek/sorozatok hatottak rád, mikor megszületett a fejedben a mese?
Több mint kétszáz gyerekkönyvet szerkesztettem eddig. Molnár Jacqueline első saját szerzeménye, a Robotok az egyik legkülönlegesebb kötet mind közül. A gyönyörű és elgondolkodtató picture bookhoz Lackfi János írt ajánlót, ami így ér véget: „kiderül, hogy a gépekhez nem kell fizika, anélkül is izgalmasak. Meg hogy a robot is ember. Vagy az ember is robot?” Ez a gondolat befészkelte magát a fejembe, és Artinál is nehéz eldönteni, hogy inkább emberszabású robot, vagy robottestbe zárt gyerek.
Ami a popkulturális utalásokat illeti, hiszek benne, hogy ha az ovisok könnyen követhető, szerethető világot ismernek meg egy nekik szóló sorozatban, az nem zárja ki, hogy a szülők vagy az idősebb tesók is jól szórakozzanak olvasás közben. Elsősorban nekik szólnak a filmekből és sorozatokból ismerős easter eggek (amikből a Millennium expresszbe is jutott néhány. Artúr neve önmagában is két legendás robotot idéz meg. Egyrészt a már említett R2-D2-t (Arti mellkasán nem véletlenül dízelek R2®-felirat). A robot beceneve pedig az A.I. – Artificial Intelligence című kultfilmre utal.
Arti karaktere tehát elsősorban erre a két mesterséges intelligenciára emlékeztet. Fémborítású testéből számtalan kisebb kar, szerszám, penge, kamera, sőt még egy igazi 3D-s nyomtató is elő tud ugrani, ha szükséges. Arti tehát R2-D2-hoz hasonlóan egy svájci bicskába oltott robot rengeteg extrával, bátorsággal és túlbuzgósággal.
Másrészt az A.I. címszereplője, David érzéseit is beletáplálták, így Arti együtt tud örülni és bánkódni Markóval, Kírával, Csöpivel, sőt előfordul, hogy elpirul, bedühödik, vagy épp felhúzza az orrát. A kinézete azonban nem annyira humanoid, mint Davidé. Van ugyan feje és két karja, de fémesen csillogó teste inkább bádogemberszerű (Markó nagypapája így is csúfolja), a feje tetején villogó lámpától meg egy három keréken guruló, ovis méretű tűzoltóautóra hasonlít.
Arti mellett ráadásul a többi szereplő neve is megfeleltethető a Star Wars-univerzum egy-egy legendás alakjának. A Mandalorian című sorozat világából Markó párja Mando, Kíráé Cara Dune, a szomszédos házban lakó idegesítő fiú, a hétéves Gede a főgonosz Moff Gideonnak feleltethető meg, a cuki csivava, Csöpi pedig mindenki kedvenc vukija: Chewie, vagyis Chewbacca – csak kicsinyített méretben. A kezdősztori háromszor ismétlődő kopogtatása pedig még a kedvenc sitcomom, az Agymenők Sheldonját is megidézi.
Tudj meg mindent a mesekönyvről itt!
Mit gondolsz a kötet illusztrációiról? Van kedvenc alakod Monszport Vivien rajzai közül?
Vivien szerintem a tökéletes választás volt Arti életre keltésére. Ezúton is köszönöm a javaslatot a kötet szerkesztőjének, Grancsa Gergőnek. Nagyon izgalmas volt a Bartók Pagonyban átbeszélni a kéziratot, és több tucat könyvet végignéztünk, azon tanakodva, hogy ki illusztrálhatná a legizgalmasabban ezt a történetet. Amikor Gergő a kezembe nyomta a Hová bújt a süni? című könyvet, egyből éreztem, hogy megtaláltuk, akit keresünk. Aztán pár héttel később megérkezett az első karaktervázlat Artiról, Markóról, Kíráról és Csöpiről, és teljesen beleszerettem a ceruzarajzokba.
Hihetetlen könnyedséggel alkotta meg a kötet illusztrációit, Markó figurája talán épp ezért A kis Nicolas lehengerlő lazaságára emlékeztet. Az is szuper ötlet volt, hogy a háttereket csak fekete-fehéren rajzolta meg, ettől még izgalmasabb lett a könyv vizualitása, ráadásul a kevésbé fontos részletek nem vonják el az ovis célközönség figyelmét, így könnyebben tudnak a karakterekre és a sztori szempontjából fontos, színesen kidolgozott tárgyakra koncentrálni.
Ha egy rajzot kéne kiemelnem, akkor a második fejezet kezdőillusztrációját említeném. Itt Vivien elképzelte, hogyan nézhet ki Arti megalkotója, a család távoli feltaláló rokona. Iszonyú viccesek a robot feje mögött felskiccelt fura találmányok, érdemes lenne róluk is könyvet írni. Ki tudja, talán egy napon Markóék meglátogatják majd Lukács bácsit, és ezeket a masinákat is közelebbről megismerhetjük…
Rendeld meg a könyvet most!