Mese az elveszett foltról
A kuflik népszerűsége hosszú évek óta töretlen, ugyanolyan lelkesedéssel várjátok az új részeket, mint a sorozat indulásakor. Én három és fél éve dolgozom a Pagonyban, azóta követem figyelemmel a kulfik sorsának alakulását és persze azt, hogy ti is, de legfőképpen a gyerekek mennyire szeretitek őket. Néhány nap, és megjelenik a legújabb kalandjuk, ennek kapcsán pedig elgondolkodtam, mitől ennyire varázslatos a kuflik világa, miért szippant magába kicsiket és nagyokat egyaránt.
Egyszer egy nagymama betért a Bartók Pagonyba, hogy a négyéves unokájának mesekönyvet vásároljon. Mivel nem volt semmi különleges kritérium, leszámítva, hogy ő is szeretné élvezni a felolvasást, én egyből kuflik irányába kormányoztam, hiszen magam is nagy rajongójuk vagyok.
- Kufli? Mi az egyáltalán, hogy kufli? - kérdezte tőlem a nagymama, miközben bizonytalan arccal forgatta a könyvet. - Én ezt egyáltalán nem értem.
Elmagyaráztam neki, mire felnevetett, és azt mondta:
- Se nem kifli, se nem kukac? Hát ez isteni!
És megvásárolta az első kötetet.
Apró kis történet, de nekem nagyon fontos és megható emlék, mert a nagymama arcán ugyanazt a lelkesedést láttam, amit a gyerekekén is szoktam, amikor rájönnek, hogy itt további ilyesféle turpisságokra lehet számítani. Kicsit eredjünk azért a kuflik titkának nyomába, mert egyáltalán nem megmagyarázhatatlan ez az elsöprő rajongás, ami övezi őket!
Nem túlzás azt állítani, hogy a kuflik megreformálták a gyerekkönyvpiacot és egy egészen új irányt jelöltek ki: Dániel András író-illusztrátor egy olyan univerzumot hozott létre, ahol minden a feje tetején áll, és az olvasó maximálisan engedheti szárnyalni a képzeletét. Mert milyennek “kell” lennie egy mesehősnek? Bátornak, tettrekésznek, gyorsnak, éles eszűnek és még sorolhatnám. Ehhez képest a kuflik lassúak, lusták és rengeteget bénáznak. De tényleg, szinte egyfolytában saját magukat keverik bele valami teljes képtelenségbe.
Csápos réticápa, Kiss Villő Zsófia munkájaEz pedig végtelenül felszabadító és igazi, amellett, hogy persze kitaláltabb nem is lehetne a sok furcsa élőlénnyel, beszélő fatuskóval, varázsgombákkal meg földalatti stranddal.
Az olvasók megérezték ezt a szabadságot, és a sorozat egészen elképesztő népszerűségre tett szert nemcsak a gyerekek, a felnőttek körében is. A szerző számtalanszor kiszól a felnőttekhez is, rengeteg olyan poén van benne, amin a mostani kisgyerekek egészen más miatt nevetnek majd, amikor a saját gyerekeiknek olvassák fel a meséket.
És most itt a legújabb rész, szám szerint a tizenötödik. Ráadásul 3 ifjú kufli-rajongó rajzait is felfedezhetitek benne, ha elég ügyesek vagytok!
Tedd kosárba most!(Jelenleg előrendelni tudod a kötetet, a megjelenés várható időpontja: 2020. 09.04.)
Amikor azt hisszük, már nem lehet többet kihozni ezekből a szereplőkből, hogy már minden megtörtént velük, ami egy elhagyatott réten lehetséges, kiderül, hogy a fantáziának tényleg nincsenek határai. Ez a rész annyiból rendhagyó, hogy nem a megszokott két rövid történetet találjuk benne, hanem egy mesét bontott két részre a szerző. Érthető egyébként, mert egy olyan problémával találják magukat szemben a kuflik, ami komolyan veszélyezteti a lelki békéjüket. Ahogy korábban már említettem, a kuflik egyáltalán nem hétköznapi mesehősök: szeretik az állandóságot, és a kalandok csak addig izgatják őket, amíg tudják, hogy látótávolságban van a vacsorájuk.
Most viszont Zödön nadrágja kiszakadt, és bár egy félresikerült varázslattal végül sikerül megjavítani, eltűnik róla a folt. Természetesen azonnal akcióba lendülnek, hogy találjanak egy ugyanolyan színű és méretű újat, mert Zödönt komoly érzelmi kötelék fűzte a korábbi foltjához, de ez egyáltalán nem is olyan egyszerű. A kis csapat persze szokás szerint nem adja fel, és a rét különböző pontjain keverednek mindenféle kalandba, hogy aztán nem várt fordulattal érjen jó véget a történet.
A kufliktól amellett, hogy végtelenül szórakoztatóak, rengeteget lehet tanulni: a valóság többféle értelmezéséről, a szabad gondolkodásról, a képzelet teremtő erejéről és arról, hogy akárki lehet mesehős. Még egy dundi, pattogó, zokniszerű lény is.
