"Imádok minden állatot, aminek ötnél kevesebb lába van"
Tegye fel a kezét, akinél instant kedvenc volt a Hová bújt a süni? - Panka és az évszakok! Van egy nagyszerű hírünk számotokra! Megjelent a második Panka-kötet, a Segíthetek, méhecske? - Panka és az állatok, melyben Panka és családja sokféle kreatív ötlettel kedveskedik a körülöttük élő állatoknak. A szerzővel, Czernák Eszterrel beszélgettünk saját kertjéről, környezettudatosságról és persze kedvenc állatairól is! Olvass tovább!
Te is sok időt töltöttél a szabadban kiskorodban? Mennyiben táplálkoznak saját emlékekből Panka kalandjai?
Inkább a gyerekeim élményeiből csentem ötleteket. Panelben nőttem fel, és a gyerekeimmel is panelben laktunk jó pár évig, de hazafelé az oviból újra és újra meg kellett állnunk megcsodálni egy gilisztát vagy beleugrálni az összes pocsolyába. Ezért szólt az első kötet a városi természetről, arról a sok-sok apróságról, ami nekünk már fel sem tűnik, de a gyerekeknek hihetetlenül izgalmas.
Nemrég viszont kertes házba költöztünk. Egyszer csak arra ébredtem, hogy gyíkok sütkéreznek a teraszon, fecskék fészkeltek a szomszéd ablakába, csigák másznak a növényeken és van saját gilisztánk is! Tettünk ki a madaraknak télen eleséget, nyáron friss vizet, és hát így kezdődött, innen jött az ötlet a második kötethez. Persze azért nem mindegyik történet esett meg velünk is, vagy ha igen, nem pont úgy, mint Pankával. Nemrég például mi is építettünk egy gyíkvárat a sarokba, de sajnos a gyíkok nem értékelték a fáradozásunkat, továbbra is a férjem papucsában szeretnek sütkérezni...
Rendeld meg Panka legújabb kalandjait!
Kitől tanultad a könyvben leírt praktikákat, melyekkel Panka és a családja segít az állatoknak? Mit gondolsz, miért hasznos ezeket mesébe ágyazva átadni a gyerekeknek?
Innen-onnan. Gyerekkoromban sok könyvet olvastam az állatokról, kirándulás közben is gyakran megfigyeltük a lábnyomaikat, fészkeiket, és tinédzserkoromban évekig voltam önkéntes a Pécsi Állatkert és a Pécsi Terrárium rendezvényein (akkor ezek még külön helyen voltak), ahol aztán az óriáskígyótól az óriáscsótányig sokféle állattal "közelebbi kapcsolatba" kerültem.
Amikor pedig végre elérhető közelségbe került, hogy saját kertünk legyen, rengeteg ötletet gyűjtöttem a netről. Hónapokig tervezgettem egy excel-fájlban, hogy mennyi mindent szeretnék majd megvalósítani, melyik része lesz a gyerekek birodalma, melyik a férjemé, melyik az enyém, és mit teszünk a körülöttünk / velünk élő állatokért. Mivel a kert nagyon picike, én is csak apró lépésekben gondolkodhattam, de így is rengeteg egyszerűen megvalósítható ötlettel találkoztam. Azt gondoltam, ezeket még egy ovis is meg tudná csinálni, ezért szerettem volna megosztani őket a gyerekekkel mesés formában.
Sajnos egyre jobban beszűkítjük az állatok életterét, utakat építünk a vonulási területeiken, veszélyeztetjük a szaporodási helyeiket, vadvirágok helyett gyepet ültetünk, a klímaváltozás miatt is egyre extrémebb időjárási jelenségekhez kell alkalmazkodniuk az élőlényeknek. Szerintem az a legkevesebb, hogy cserébe segítünk nekik, amiben tudunk. Akkor is, ha ez csak egy tál víz a nyári forróságban, vagy egy cserép virág az erkélykorláton.
Szerinted mit tanulhatnak Pankától az ovisok?
Remélem, hogy sok-sok ötletet és önbizalmat ahhoz, hogy ők is segítsenek az állatoknak. Szerintem ez pont az a kor, amikor a gyerekek – Pankához hasonlóan – egyre több mindenben szeretnének részt venni, megmutatni, hogy már nekik is megy. Persze ha egy 2-3 éves is segít, akkor minden sokkal tovább tart, sokkal maszatosabb, és nem biztos, hogy minden pohár vagy bútordarab épségben megússza a nagy segítő szándékot. De hihetetlen az az öröm és büszkeség az arcukon, amikor tényleg sikerül valamit egyedül elvégezniük. Márpedig kitenni egy kis vizet a madaraknak a nyári szárazságban vagy sarat készíteni a fecskéknek a fészekrakáshoz tényleg olyan egyszerű feladatok, amikkel egy ovis is könnyedén megbirkózik. Ráadásul, ha megtanulnak gondoskodni az állatokról azzal mindenki csak nyer: a gyerekeknek sikerélményt, felelősségtudatot és magabiztosságot ad, az állatoknak pedig segít vizet, élelmet, biztonságos búvóhelyet találni.
Olvass el egy cikket a könyvről!
Gyerekként szeretted a Pankáéhoz hasonló, valóságos meséket? Vagy inkább a Sárkányovi-féle varázslatos lények vonzottak?
Kisgyerekként abszolút mindenevő voltam, de legjobban azt szerettem, amikor a nagymamám esténként fejből mesélt a magyar királyokról és hősökről, meg a görög és római mitológiából. Az állatok és a természet mellett a történelem is nagyon érdekelt.
Panka nagypapáját valóságos alakról mintáztad? Vagy teljesen a képzeleted szüleménye?
Maga a karakter teljesen a képzeletem szüleménye, de az a szeretet és odafigyelés, amivel a nagypapa magyaráz, megmutat dolgokat Pankának, a saját nagypapámra emlékeztet. Sajnos neki sosem volt kertje, de nagyon sokat vitt minket a testvéremmel és az unokatestvéreimmel kirándulni a Mecsekre, ahol aztán rengeteg csuda érdekes dolgot mutatott nekünk.
Hogy tetszenek Monszport Vivien rajzai? Mit gondolsz, milyen kapcsolatban vannak az illusztrációk a meséiddel?
Imádom Vivi rajzait, szerintem nagyon cukik lettek. De a Bogárváros és gyíkvár című fejezetet mindenki csak óvatosan nyissa ki! Olyan élethűek lettek a kis bogarak, mintha bármelyik pillanatban kimászhatnának a könyvből...
Szerinted mik a szereplőid kedvenc állatai? És mi a tiéd?
Pankának az elefánt a kedvenc állata, ezért is épít banán-sarkot, hogy ne csak a méheket csalogassák a kertbe, hanem az elefántokat is :)
Nekem a teknősök a kedvenc állataim, de úgy általában imádok minden állatot, aminek ötnél kevesebb lába van.
Kosárba vele!