Bogárvárosi kalandok, gyíkvári izgalmak
Gyertek, lessétek meg velünk, hol sütkéreznek a gyíkok, mivel csalogassunk katicát az erkélyünkre, miért porfürdőznek a verebek! A Pankáról szóló aranyos ovis mesékből sokat tanulhatunk az állatok viselkedéséről, elolvasásuk után pedig garantáltan nyitott szemmel járunk-kelünk majd a városban és a természetben egyaránt! Ismerjétek meg Czernák Eszter legújabb könyvét! Megérkezett a Segíthetek, méhecske? - Panka és az állatok!
„Szerencsére Panka szívesen segít az állatoknak. A kicsiknek, a nagyoknak és az óriásiaknak. A feketéknek, a zöldeknek és a színeseknek. A tollasoknak, a szőrösöknek, a pikkelyeseknek, és még a nyálkásoknak is.”
Nem csoda, hiszen Panka egész családja igazi állatbarát. Anya békamentő-akcióra viszi magával Pankát. Nagyapa mindig kitalál valamit a kertjében felbukkanó madaraknak: hol téli ivóvízről, hol mesterséges odúról gondoskodik számukra. Még apa is azt figyeli az éjszakai autóúton, nehogy kárt tegyen egy arra járó megriadt vadállatban. Legyen az éticsiga, béka vagy giliszta, mindenféle élőlénnyel segítőkészek és érdeklődők. Így aztán Panka is szívén viseli az állatok sorsát maga körül.
De hisz ezt már tudjátok – feltéve, ha olvastátok már a Hová bújt a süni? - Panka és az évszakok című könyvet. Nos, ez az új kötet az előzőnek egy szintén szupercuki tesója. A bűbájos, szeretni való rajzokból ezúttal sincs hiány!
A kedves, rövid történetek többnyire Pankáéknál és nagyapáék kertjében játszódnak. Az óvodások a szívükbe zárják őket már csak azért is, mert valóságos mesék egy kislány mindennapjairól. Arról szólnak, hogyan fedezi fel Panka a környezetét, az (élő)világot maga körül. A mesehallgató kisgyerekek a saját világukra ismernek ezekben a történetekben, ami szuper, kuckózós biztonságérzetet nyújt nekik. Emellett észrevétlenül rengeteget tanulnak az állatokról és növényekről, jobban megértik a viselkedésüket. De nem csak ők. Bevallom, én például a könyv elolvasásáig nem tudtam, melyik a kedvenc helye egy méhecskének a kertben. Hogyan segít a kukorica a babnak, a bab a kukoricának? Hogy kerül a fokhagyma a rózsa mellé? Nagyapának – vagyis a szerzőnek, Czernák Eszternek hála – most már én is tudom a választ ezekre a kérdésekre.
Monszport Vivien illusztrációjaA Panka-meséknek köszönhetően azok is kedvet kaphatnak a természetben való mókázáshoz, akiket az ismeretterjesztő képeskönyvek éppenséggel nem vonzanak, aranyos, róluk szóló hétköznapi történetekben viszont szívesen hallanak rovarhotelről, bagolyköpetről vagy akár vakvezető kutyáról is.
Négy évszakra bontva sorakoznak a mesék a könyvben, így akár az évszakváltásra is felkészülhetünk velük. Igazi tavaszváró mesék például a Méhcsalogató vagy a Kicsi erkély, kicsi kert címűek, ahol nagyapa a kertet, anya és Panka az erkélyt ülteti be. Persze vannak téli, őszi, nyári Panka-kalandok is. Mire a könyv végére érünk, a gyerekek fejében szépen összeáll az éves körforgás. Máshogy néznek ki az állatok, más fázisban vannak a növények. Ugyanazok, és mégis mások. Máshogy tudjuk segíteni őket, például másra van szüksége egy madárnak télen, mint nyáron. Olvasás közben akár párhuzamot is vonhatunk a természet működése és a saját változásaink között. Lehetünk mi is elcsendesedőbbek, befelé figyelőbbek télen, és aktívabbak tavasszal.
Nagyon fontos annak a tudatosítása is, hogy az ember sokszor éppen azzal segíthet a legtöbbet egy állatnak, ha visszavonul, háttérbe húzódik. Pontosan ez a helyzet, amikor Pankáék kis őzgidára találnak az erdőben. „De ha veszélyben van, talán vigyáznunk kéne rá! - mondja Panka. - Nos, szerintem mi vagyunk az a veszély, ami elől elrejtőzött - mosolyog apa. - Amikor megálltunk a kocsival, biztos megijedtek tőlünk. De ha elmegyünk, előjöhet.”
Monszport Vivien illusztrációjaA könyvből nem hiányzik a kedves gyerekhumor sem. Czernák Eszter remekül ábrázolja, hogyan látja Panka a világot. A kedvencem, amikor apa fecskepelenkát készít az erkélyen megtelepedő fecskéknek. Elmagyarázza Pankának a fecskepelenka működését, mire a kislány megjegyzi: „És ha megnőnek, készíthetsz nekik fecskebilit!”
Bájos fantázia hatja át ezeket a Panka-történeteket. A sünilétra és pillangóetető például valóságos dolgot takarnak, mégis megragadják a gyerekek fantáziáját és mesévé nőnek bennük. Így aztán kedvet kaphatnak maguk is állatcsalogatókat építeni az udvaron, segíteni a kertbe tévedt állatok boldogulását. Biztonságba kerülhetnek a szomjas vendégek, éjszakai kóborlók.
S Panka rájön a lényegre a könyv végére. „Tudod, nagypapa – mondja elgondolkozva –, több állat lakik a kertedben, mint az állatkertben. – Igaz. – nevet nagypapa. – Ez az igazi állatkert.”
Bizony, nem kell ahhoz vidéken élni, hogy sokféle állattal találkozzunk: madarakkal, bogarakkal, gyíkkal, erdei vadakkal és békákkal az autóút mentén. De vajon észrevesszük őket, vagy csak elsuhanunk mellettük? Rácsodálkozunk a sokféle életre? A Segíthetek, méhecske? közös olvasása közben és után biztos, hogy jobban kinyílik majd a szemünk a környezetünkre.
Viola Bea cikkét olvastad.
