,,Halihó, hol a hold? Mért nem mutatkozik?"
Milyen érzés gyereknek lenni? Etgar Keret meséi segítenek megérteni, milyen izgalmas, de néha magányos is lehet a gyermeki lét. A kócos macskaemberkölyök és más mesék című mesegyűjteményben különös történetek révén bontakoznak ki a gyerekek mindennapi küzdelmei, fantáziaviláguk titkai és a felnőttek számára rejtett gondolataik. Olvass tovább, és fedezd fel, mit rejt ez a különleges könyv!
Az apukám nagyon-nagyon elfoglalt ember, és régebben szinte egyáltalán nem foglalkozott velem, de aztán hallottam, amikor az anyukám azt mondta neki, hogy muszáj egy kicsit jobban igyekeznie, különben nagyon, de nagyon meg fogja bánni, amikor megnövök. És azóta tényleg nagyon igyekszik, bár nem mindig sikerül neki.
Mint például múlt kedden, amikor az állatkertben voltunk, és felhívták az irodából, hogy ott vár rá egy kis emberke Japánból, aki azonnal szeretne venni tőle két repülőt és egy irodaházat. Apukám azt mondta, hogy ilyen üzlet egyszer van az életben, és a japánok egészen különleges emberek, akik nem vásárolnak csak úgy bárkitől. Adott egy piros pénzt a taxira, és a biztonság kedvéért kétszer is leellenőrizte, hogy jól tudom-e a címünket, aztán azt is megtanította, hogy mit mondjak anyunak, amikor egyedül állítok be, hogy a lehető legkevésbé haragudjon meg rá. 
Molnár Jacqueline illusztrációja
És amikor látta, hogy mindent értek, és megbízhat bennem, az órájára pillantott a telefonján, adott az orromra egy puszit éppen az orrszarvúak ketrece előtt, és azt mondta:
– Érezd jól magad nélkülem is, jó? – azzal elment.
Katt ide, és szerezd meg a könyvet!
Én pedig próbáltam jól érezni magam, ahogy megígértem az apukámnak, de nem nagyon tudtam, hogyan kell jól érezni magam egyedül. Odamentem minden ketrechez, és elolvastam az összes kiírást – hogy melyik állat mit eszik, és melyik állat eszi meg őt, mit szeret csinálni, és hol nőtt fel a természetben –, de egyik állatról sem írták azt, hogy szeret ketrecben lenni, mégis minden állat ott volt. Talán ezért voltak egy kicsit szomorúak.Amikor megéheztem, vettem virslit a büfében, és aztán akartam venni egy csokit is, 
hogy a virsli ne érezze magát egyedül a hasamban. De közben eszembe jutott, hogy megígértem az apukámnak, hogy nem veszek semmilyen édességet a pénzből, mert már így is épp elég baja lesz az anyukámmal, úgyhogy inkább még egy virslit vettem desszertnek. A sok virslitől úgy elfáradtam, hogy még a lábam is elzsibbadt, úgyhogy kerestem egy helyet, ahol leülhetek, de az összes padot elfoglalták a családok. Voltak kövér családok és voltak soványak, voltak, akik szinte suttogva beszéltek, és voltak, akik kiabáltak, de mindenki nagyon vidámnak tűnt. 
Az állatkert végében találtam egy üres ketrecet. Az ajtaja félig nyitva állt, és nem volt rá kiírva semmi. Előszedtem egy fekete filcet a zsebemből, és ráírtam a táblára: KÓCOS MACSKAEMBERKÖLYÖK.
Aztán bementem, és becsuktam magam mögött az ajtót. A ketrec csendes volt, és elég kellemes, állt benne egy nagy fa, ami ferdén nőtt és jó árnyékot adott, a fa alatt pedig volt egy szürke, hideg szikla. Ráfeküdtem, és néhány percig csukott szemmel próbáltam elképzelni, ahogy az állatok, amiket láttam, azt csinálják, ami ki van írva a ketrecükre: zebrára vadásznak, fára másznak.
És amikor újra kinyitottam a szememet…
Vajon hogy folytatódik a történet? Tedd a kosaradba, és tudd meg minél hamarabb!
