Azt szeretem a legjobban, ha szórakoztathatom az embereket
Ismerd meg a Pagony Játékkiadó eddigi egyik legviccesebb társasát! A Menzacsata játékfejlesztőjével, Batki Zsolttal beszélgettünk. Megtudtuk tőle, hogy készült a Menzacsata alapjául szolgáló, világszerte népszerű kártyajáték, és azt is, mi volt az ő kedvenc menzakajája. Olvass tovább!
A Menzacsata egy korábbi, angolul megjelent társasod mechanikáját követi. Hogy jut el egy magyar játékfejlesztő odáig, hogy Angliában kiadják a játékát?
Azt hiszem a kulcs az, hogy közelről, belülről ismerem az angol iskolás gyerekek világát, hogy milyen ott suliba járni, mit néznek, olvasnak és játszanak a kicsik és nagyobbak. Amikor 2010-ben megszületett a harmadik gyermekem, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk "világot látni". Szerettünk volna minél több kultúrát, életmódot megmutatni a gyerekeknek és magunknak is. Azóta éltünk Spanyolországban, Németországban, és az utóbbi években Angliában. A srácokat mindenhol beirtattuk a helyi állami iskolákba, így első kézből ismertem meg az ottani sulis életet és a gyerekek világát. A Menzacsata alapját adó játék ötlete is úgy született, hogy körülnéztem: mi az, amit az angol gyerekek többsége viccesnek tart és imád vele játszani. A téma így tíz perc alatt megvolt, onnan pedig már csak egy bő évnyi folyamatos játékfejlesztés és -tesztelés kellett ahhoz, hogy egy olyan társasjátékom legyen, amire egy nemzetközi kiadó is felfigyel.
Milyen út vezetett később a Pagonyig?
Amikor a játékot először megmutattam az angliai kiadónak, már túl voltam több száz tesztelésen. Rengeteg családdal, különböző életkorú gyerekekkel próbáltam ki, és mindig sikert aratott az egyszerűségével és viccességével. Ennek ellenére a kiadót nem sikerült meggyőznöm. Kipróbálták a náluk hagyott paklit, és úgy érezték, hogy a játék túl komplex a kisebbeknek, a nagyobbaknak viszont túl egyszerű. Így aztán az egyik szerkesztőjük hazavitte azt a paklit, és otthon megmutatta a saját lányának, akinek ugyanúgy tetszett, mint minden más gyereknek, akivel a játékot korábban kipróbáltam. Sőt, a kislány annyira beleszeretett a játékba, hogy onnantól minden nap ezt akarta játszani a szüleivel. Egy hónap múlva a szerkesztő és a kiadó is belátta, hogy a játék tökéletesen eltalálta a gyerekek ízlésvilágát, és megéri kiadni. Végül a kiadó történetének eddigi legnagyobb példányszámú első kiadású játéka lett, amit az USA-tól Ausztrálián, Németországon, Kanadán és Hollandián át világszerte tucatnyi országban jelentettek meg.
Magyarország azonban lemaradt erről a listáról. Mivel biztos voltam benne, hogy a játékot a magyar gyerekek is ugyanúgy élveznék, megkerestem néhány itthoni kiadót is a játékkal. A Pagony szerkesztői azonnal ráéreztek a játék szórakoztató értékére, és az éppen most induló Lyukasóra játéksorozat remek kezdő darabját látták benne. Csupán az angol grafikát érezték túl idegennek, így a játék mechanizmusának megőrzése mellett egy friss arculatú, magyarosított új játék született, a Menzacsata.
Olvass el egy interjú a Lyukasóra kártyákról!
Mit gondolsz a Menzacsata grafikájáról? Tetszik az új design?
Engem elvarázsolnak Mayer Tamás rajzai. Mintha egy mesekönyv figurái elevenednének meg a kártyalapokon. Pöszméte, a huncut kislány, aki mosolyogva szúr ki a többiekkel, Rizotto bácsi, aki olyan mint a tukmáló nagypapák: "Egyél még, olyan sovány vagy!" Az ételek és italok rajzai pedig a saját gyerekkoromat idézik, és közben mégis mindenkinek ismerős fogásokat ábrázolnak. Valahogy időtlen lett ettől a játék, ami tökéletesen illeszkedik a szellemiségéhez: egyszerre legyen szórakoztató a gyerekeknek és szüleiknek is, sőt, akár a nagyszülőknek is!
Hogyan készül egy Batki-társas? Hogyan lesz az ötlettől kész játék?
Én azt szeretem a legjobban, ha szórakoztathatom az embereket, ha megnevettethetem őket. Alapvetően a társasjátékokat is egy szórakoztató platformnak tekintem, amin keresztül sok ezer embernek nyújthatok vidám kikapcsolódást. Ahhoz, hogy egy játék tényleg könnyed, felhőtlen szórakozást nyújtson, sok előkészület kell. Amikor gyerekszínészként dolgoztam, a próbák jelentették ezt az előkészülést. Amikor rádióműsort vezettem az egykori Danubiusban, a műsor előkészítése, szerkesztése jelentette ugyanezt. A játékkészítésnél pedig a tesztelés a kulcsa a sikernek.
Az ötletelés fázisában egyszerre gondolok a játék témájára, a célközönségére és az alapmechanizmusra. Legtöbbször egy már jól ismert játékból indulok ki, azért, hogy minél kevesebb időt kelljen majd tölteni a játékosoknak a szabályok megtanulásával, megértésével. A Menzacsata például úgy indul, mintha UNO-t játszanánk. Erre az alapra pakolom rá azután azokat az elemeket, amik új élményt hoznak a játékba: az extra izgalmat, a többlet humort, az újdonság varázsát. Ezeket persze ki is kell próbálni: minél többféle emberrel, minél több helyzetben próbálom ki a játékot, és figyelem, hogy eléri-e a kívánt hatást. Ha nem, akkor módosítok, és újra próbáljuk, ha viszont igen, akkor már nincs messze a fejlesztés vége. A legfontosabb kérdés, amit fel szoktam tenni a játéktesztelőimnek, hogy játszanák-e újra a játékot. Amikor már mindenki azt mondja, hogy igen, akkor kész az új játék. Ez a folyamat a Menzacsata alapjátékánál egy teljes évig tartott, de megérte!
Ismerd meg a Menzacsatát ebből a cikkből!
Melyik volt kedvenc menzakajád iskolás korodban?
Én egy vidéki gimnáziumba jártam, ahol a saját konyhán remek, ízletes ételeket főztek nekünk, de az igazi, legendássá vált kincs a frissen sült pogácsa volt, amit szinte bármilyen étel mellé meg tudtunk enni köretként, még a hideg gyümölcsleveshez is.
Menzacsatára fel! Tedd kosárba!
