Ez a könyv a korszakos kedvenced lesz
Amikor egy könyvkiadónál dolgozol, értelemszerűen rengeteg olvasnivaló fordul meg a kezedben. Az ember azt feltételezné, hogy könnyű belefásulni, és hogy pár év után már nem lehet ugyanúgy lelkesedni. Időről-időre vannak azonban olyan kötetek, amelyekbe az első pár oldal alatt beleszeretünk, a könyv végére pedig olyan olthatatlan szerelemmé mélyül az első fellángolás, hogy képtelenek vagyunk objektív ajánlót írni róla. Az Emilia és a tenger fia egy ilyen regény.
Ismerd meg az Abszolút Könyvek új részét Wágner Eszter ajánlójából! Olvass tovább!
Hol is kezdjem? Kedves olvasó, képzeld ide, ahogy legalább húsz különböző változatát olvasod annak a mondatnak, hogy: Úr isten, annyira jó ez a könyv! Ha élőszóban beszélgetnénk, biztosan nem úsznád meg ezt a bevezetőt. Így azonban, hogy a cikk kötöttebb formájában mesélek neked, megpróbálom egy kicsit összeszedettebben átadni, miért az év könyve számomra az Emilia és a tenger fia.
Mert felidézi azokat a könyveket, amik megszerettették velem az irodalmat
Mint nagyon sokan a korosztályomból, a Harry Potterrel szerettem meg az olvasást, aztán néhány apróbb kitérő után rátaláltam az olyan sorozatokra, mint a Darren Shan és A balszerencse áradása, aztán később a gótikus romantikus regényekre a Brontëktól és Austentől.
Az Emiliában mindegyikből van valami. Adott egy szomorú sorsú, de végtelenül szeretnivaló főszereplő (Harry Potter, A balszerencse áradása), aki bátran néz szembe a legnagyobb kihívásokkal is. Fordulatos és buktatókkal teli a cselekmény (ez minden fent említett kedvencre igaz), de éppen ezért sokkal édesebb a szerencsés végkifejlet. Sokkal többre értékeljük a boldog véget, ha tudjuk, mennyi megpróbáltatáson mentek át előtte a karakterek. Egy pár szóban elmesélhető történeten keresztül a legmélyebb lényünket is megérinti (gótikus regények), és ami számomra külön izgalmas volt, hogy egy népszerű fantasztikus lényt leválaszt a mainstream csillogásról, és megmutatja borzongató eredettörténetét. (Az Emilia esetében ezek a sellők.)
Lehet, hogy fura gyerek voltam fura ízléssel, de ez a legtöbb olyan kölyökre igaz, akiből nagyon jófej felnőtt lett. Ha te is azt szeretnéd, hogy a kiskamaszodból egyedi gondolkozású, magabiztos felnőtt legyen, akkor ne félj olyan könyvet adni a kezébe, ami évek múlva is eszébe fog majd jutni. Az Emilia és a tenger fia pont ilyen.
Kattints ide és szerezd meg a könyvet!
Mert nagyon őszintén szól hozzám szorongásról, megfelelési kényszerről és még annyi minden másról
A főszereplő Emilia – becenevén Lámpácska - elvesztette az édesanyját, és ez a tragédia lelkileg is összetörte mozgássérült édesapját. A férfi így, bár a kislány jelenti számára a világot, mégsem tudja kimutatni felé a szeretetét, mert saját fájdalma megakadályozza ebben. Hiába tesz meg Lámpácska mindent, hogy segítsen az apukájának, egyszerűen nem elég ahhoz, hogy elmossa a gyászt.
A tenger fia, akinek kilétét egyelőre nem akarom leleplezni, szintén minden erejével azon van, hogy megfeleljen a szülői elvárásoknak, és észre sem veszi, hogy amit elvárnak tőle, az nem ő. Sokáig nem látja be, hogy sohasem lehet az a valaki, akit az apja szeretne látni benne, ezért magával is elhiteti, hogy ha elég keményen próbálkozik, sikerülhet a lehetetlen. Egészen addig, míg meg nem tapasztalja, hogy valaki önmagáért is képes szeretni.
És ez még csak pár téma a regényből! Komolyan mondom, hogy ebből a történetből annyi elemzést lehetne írni, ahány karaktere van. A szerző olyan mélyen és életszerűen dolgozta ki mindannyiukat, hogy legszívesebben leülnék velük egyesével a tengerpartra beszélgetni egy nagyot.
Szinte minden karakternek van egy erős szorongása, félelme, bánata, melyet vagy megért a történet végére, vagy nem. Biztos vagyok benne, hogy legalább egy, ha nem több ezek közül az olvasó számára is ismerős lesz.A feldolgozás útján pedig már az is segíthet elindulni, ha találunk egy olyan kitalált karaktert, akivel együtt tudunk érezni, de akinek jó és rossz döntéseit mégis külső szemlélőként figyelhetjük meg. A következő lépés lehet, hogy ezekről beszélgetünk is, amire tökéletes alap lehet egy közös olvasmányélmény.
Olvasd el az első fejezetet, és szeress bele a regénybe te is!
Mert a végére úgy érzem, bátor vagyok és mindenre képes
A kedvenc könyvélmények között említhettem volna még a Sosehol című, felnőtteknek szóló regényt Neil Gaimantől, amit egy számomra nagyon nehéz időszakban olvastam. Amikor befejeztem, úgy éreztem, ha a főszereplő átélte mindezt, és közben magabiztos felnőtté érett a kezdetben elveszett férfigyermekből, akkor nekem is menni fog, én is rátalálhatok a nehézségek közepette a bennem élő egészséges felnőttre.
Lámpácska története sem fenékig csillámpor és szappanbuborék. De ha ettől féltenéd a kiskamaszodat, akkor egyrészt ne tedd, másrészt jusson eszedbe, hogy olvasva egészen más megküzdeni a félelmekkel és a szorongásokkal. Sokkal könnyebben fogyaszthatók a nehéz témák egy könyvben, amit bármikor félretehet pár napra a gyerek, mint például egy filmben, amit együltő helyében néz végig.
Ha a gyász, a fogyatékosság, az irreális elvárások témájával vagy a társadalom nem mindig kedves oldalával ebben a könyvben találkozik a kiskamaszod, akkor ne megkímélni akard tőle, hanem engedd, hogy kibeszélje, egy biztonságos távolságból megismerje és a karaktereken át megélje a hullámvölgyeket és a hegyeket is. Biztos vagyok benne, hogy épülni fog belőle.
Mert korszakos kedvenc lesz
Időről időre vannak olyan könyvek, amelyek megszólítanak. Mindegy, mennyi idősen olvasom őket. A kedvenc magyar szerzőmmel, Keinheincz Csillával középiskolásan „ismerkedtem meg”, de ma is ugyanolyan csodálattal olvasom újra az Ólomerdőt. Neil Gaiman huszonévesen került a látómezőmbe, és most, tíz évvel később ugyanolyan sokat jelentenek számomra a könyvei.
Van egy olyan érzésem, hogy Lámpácskának is hasonló sors van megírva a csillagokban. Ha kiskamaszként olvasom, talán ez lenne az örök kedvenc könyvem. De így is hatalmas hatással van rám, hogy „csak” felnőttként találkoztam vele. Kívánom, hogy a te gyerekednek – vagy akár neked is, ha elég bátor vagy, és elolvasod – ugyanakkora élményt jelentsen majd, mint nekem!
Wágner Eszter ajánlóját olvastad.
