Nem vagy egyedül
Anna Woltz neve sokaknak ismerősen csenghet, számos könyve jelent meg a Pagony és a Tilos az Á gondozásában, melyek a kamaszoknak szóló kalandregénytől a sci-fin át a segítő könyvekig változatos témákat ölelnek fel. Mindegyik kötetben közös azonban, hogy a kis-és nagykamaszok számára aktuális témákról szólnak, elgondolkodtatják az olvasót és érzékenyítenek is egy-egy pszichológiai, társadalmi jelenséggel kapcsolatban.
Alaska egy fekete orrú, hófehér bundájú kutyus, aki a (Golden retrieverekre kevéssé jellemző) fehér színéről kapta nevét. Alaska nem akármilyen kutya ám! Nemcsak, hogy el tudja ugatni a Jingle Bellst gazdája segítségével, de egy ember életét is képes megmenteni. Alaska ugyanis segítő kutya, aki minden percben figyel gazdája testi épségére.
Parker egy 13 éves lány, aki mindig feketében jár, és éppen az új osztályával kezdi a tanévet. Parker különleges képessége, hogy el tudja ugatni a Jingle Bellst kutyusával. Azaz exkutyusával; Alaska ugyanis nemrég új gazdához került, mert fény derült Parker öccsének állatszőr-allergiájára. A lány azóta napjai nagy részét emlékezéssel és szomorkodással tölti. Parker családjának van egy fotószaküzlete, amit nemrégiben kiraboltak, súlyosan megsebesítve Parker édesapját.
Sven tejfelszőke fiú, aki első tanítási napját tölti új osztálytársaival. Sven különleges képessége, hogy a Marson él. Minden nap el kell magyaráznia a marslakóknak, hogyan is működik a teste. Így éli meg mindennapjait a 13 éves epilepsziás fiú, akit bármelyik pillanatban elérhet a következő roham, aki körül folyton hatalmas a felhajtás és rohangálás, akire állandóan vizsgálódó tekintetek szegeződnek, miközben olyan dolgokról kérdezik, amire egyedül ő nem emlékszik. Svennek van egy kutyája, Alaska.
Hármójuk különleges kalandja az első tanítási napon kezdődik, amin Parker és Sven is megmutatják saját különleges képességüket a nagyvilágnak. Habár eleinte egymás nemeziseivé válnak, a könyv végére egy különleges, egymást mélyen értő kapcsolat alakul ki köztük, melyet Alaskának köszönhetnek, aki kitartásával, hűségével, szeretetével összekovácsolja a fiatalokat.
Olvass bele a regénybe ide kattintva!
Az Alaska egy igazán különleges regény: a felszínen könnyen olvasható, egy délután alatt befejezhető, kedves kutyás történet, miközben a belsejéből olyan fontos dolgokat hámozhatunk ki, mint a komoly betegségekkel való együttélés, társadalmi megbélyegzés és PTSD.
Az Alaska egyik fő vonala a félelem/szorongás bemutatása. A szorongásos megbetegedések különböző változataiban egyes kutatások szerint a magyar népesség kb. 20%-a (!) érintett. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek a létezésével, miértjeivel, lefolyásával és főként azzal, milyen sok embert érint.
Anna Woltz, ahogy más regényeiben, úgy ezúttal sem didaktikusan beszél a szorongásról: Parkerrel együtt döbbenhetünk rá, mik a szorongás jelei, milyen érzések kavaroghatnak bennünk, uralkodhatnak el rajtunk ilyenkor, mikre vagyunk képesek az enyhítéséért. A történet végén persze a feloldás sem marad el, mely ezúttal sem receptszerű, azaz nem nyilatkoztat ki egyetemes igazságot arról, hogyan szüntethetők meg a félelmeink varázsütésre.
Bemutat egy emberi sorsot, melynek egy pontján – az addig ismert kiváltó okok miatti – szorongás csökken, de hogy hogyan jutott el idáig a főszereplő, nem egyszerűen megválaszolható. Komplex és szövevényes úton megyünk végig Parkerrel, így az olvasó számára egyértelmű: minden helyzetben más nyújthat segítséget. Nincs egy világos recept, amelyet beváltva megszüntethetjük a saját félelmeinket. Ha ki is olvasható valami „egyetemes”, az talán annyit mond: idő, szembenézés, segítségkérés.
Ahogy Parker küzd a rablás után vele maradt traumával, úgy küzd meg Sven a betegsége okozta stigmákkal és társadalmi megbélyegzéssel. Sven és Parker érzései miközben nagyon mások, mégis hasonlóak: Sven is fél. Fél attól, mi történik vele a következő rohamnál. Fél a társai reakcióitól, fél a megkülönböztetettségtől és fél, hogy sosem fogja tudni elfogadni és szeretni magát. Parker és Sven félelmei egymásba gabalyodnak, a kusza gombolyagot pedig közösen kezdik bontogatni.
Parker nagyon nehezen törődik bele, hogy Alaska többé már nem az ő kutyája. Sven nagyon nehezen fogadja el, hogy szüksége van Alaskára mint segítőre, és már élete végéig az ő kutyája marad. Ahogy Parker megküzd a rablás okozta szorongással, úgy engedi el Alaska iránti ragaszkodását is. Sven úgy kezdi elfogadni Alaska jelenlétét, ahogy megszokja a marslakók közötti életet, azaz megtanul együtt élni a betegségével, és nem titkolni a vele járó nehézségeket.
Alaska kutya valójában egy metafora Anna Woltz regényében: egy utazást jelképez. Azt az utazást, amely során az ember elfogadja hiányosságait, félelmeit, egyediségét, és görcsös küzdelem helyett a változásért megtanul együtt élni azzal, amin változtatni nem, vagy csak szép lassan tud.
