Griffen dél felé
Megjelent a Grifflovasok-trilógia harmadik része, A nulladik zsebuniverzum, és simán lehet hogy ez eddig a legjobb. Ráadásul a legjobbkor érkezik.
Van egy magyar költő, aki fantasy-rajongó. Könyvmoly, könyvtáros, nagyon jártas a mitológiában. Mitológia, izgalmak, érzelmek, rejtélyek és némi bölcsesség – lezárul, és igencsak kerek lett Szakács Eszter trilógiája.
Pazar időzítéssel érkezik A Szelek Tornya és a Babilon folytatása. A könyvmolyok ugyanis mostanra felfaltak már mindent a bezártság alatt, legalábbis tőletek ezt halljuk, nagyon sokan kérdeztek ilyeneket a Pagony boltjaiban. „Kiolvasta az összes Harry Pottert, mostmár lassan a Percy Jacksonokat is – pedig annak nem is örülök, mert azt már kicsit ponyvának tartom – segítsetek, kifogytam az ötletekből.“ Ez egy nagyon jellemző idézet, sok szülőtől hallunk ilyeneket. Ideillik azért is, mert szóba kerül még itt Harry is, Percy is, és a korosztály is.
Kezdjük az utóbbival: az mindig nagyon jó jel, amikor egy ifjúsági regényt felnőttek is olvasnak, ráadásul sokan. A könyves portálokon található értékelések több, mint felét húsz éven felettiek írták. Gyereknapon, amikor hónapok óta először láttuk egymást újra, a fiam osztálytársainak szülei előtt mondtam, hogy éppen olvasom a Grifflovasok harmadik kötetét, és egy anyuka táncra perdült örömében. Nem egyedi eset, a Grifflovasok-rajongók nagyon rajonganak.
Keresd itt A nulladik zsebuniverzumot!
Így a harmadik kötet után már én is egész biztos vagyok benne, hogy ha ez a trilógia angolszász országban íródik, ma már világsiker lenne, és azt lehetne találgatni, hogy melyik szerepről tárgyal Millie Bobby Brown (a népszerű Stranger Things filmsorozat egyik főszereplője - a szerk.). Szerintem még itthon sem ismerik annyian, mint kellene, de lehet hogy ezt most ezzel a lezáró kötettel megugorjuk. Nekem legalábbis ezt tetszett a legjobban, beszívott mint a porszívó a legóemberkét, izgalmas volt, és meg tudott lepni. Többször.
A nulladik zsebuniverzum két szálon fut, felváltva haladunk egy fiúval és egy lánnyal. Mint általában a trilógia főhősei, 15-16 évesek. Avalon és jégkorszak. A Kerekasztal lovagjai és barlangrajz-varázslat, ősi, törzsi spiritualitás. Egy skót fiú, aki eddig nem tudta hogy nem az emberek világához tartozik, de egyszercsak Avalonban találja magát, és egy valószínűleg jégkorszaki lány. A két szál sokáig nem ér össze, és annyira klassz, hogy amikor igen, akkor nem úgy, ahogy számított volna rá az ember.
Újabb összeütközés, újabb háború készül a világegyetem két elemi ereje, a Fény és a Sötét között. Tulajdonképpen ezeknek az egymásnak feszüléseknek egy-egy kiemelt, korunkban (is, de ez messzire vezet) játszódó epizódjába kerülünk minden regényben. Vagyis nem a történetek folytatják egymást, de a kötetek igen. Ugyanabban a hihetetlenül részletesen és izgalmasan kidolgozott univerzumban játszódnak, ugyanannak a történelemnek a kirakósai. Mindegyikben mások a főhősök, bár idővel mindegyikben megjelennek már ismert szereplők.
A világteremtés egyértelműen a szerző legnagyobb erőssége. Nagyon jó tempóban merülünk el, sőt lubickolunk a világ minden tájának mitológiájában és népmesevilágában. Az istenek és legendás lények itt hagyták a Földet az embereknek, és zsebuniverzumokat hoztak létre. Egy ilyen zsebben lehet egy pici bolygónyi, de egy nagy naprendszernyi világ is. Az első kötetben a görög mitológiával indulunk, és mivel az Olümposzon található a zsebuniverzumok világainak „közigazgatási központja“ és az Aiolosz Akadémia, ahol a grifflovasokat képzik, így a görög istenek és lények folyamatosan jelen vannak a történetek során. Nem egyeduralkodók azonban, és ez csodálatos hír a mitológia kedvelőinek. Meg azoknak is, akik még nem tudják hogy azok. Germán, mezopotámiai, magyar, egyiptomi, polinéz, cigány, az új kötetben pedig brit-kelta és kőkori – van itt sok minden, anélkül hogy valamiféle irodalmi katyvasszá válna. Szakács Eszter óriási tisztelettel és gondosságal bánik a témával, de miközben nagyon korrekt tudást szedhetünk össze legendákból és mítoszokból, az a helyzet, hogy az idő náluk se állt meg.
Figyelik az embereket, haladnak a korral. Gwen, az avaloni lovag-lány Harry Potter-rajongó, az összes kötet megvan a lakótorony könyvtárában. A technológia és a varázslat elegyítésével foglalkozó Daedalos Intézet találmányai állandóan jelen vannak, de nekem azok az isteni mellékszereplők (kisistenek, félistenek) a kedvenceim, akik meglepően gazdag szlengkészlettel haladnak a korral, vagy videójátékokban versengnek egy griff-tinédzserrel. Ja igen, a griffek. Szeretem a griffeket.
„Bosszantó, ha az embernek van egy valódi két (időnként négy) lábon járó lelkiismerete. Főleg, ha mindig igaza van.“
Ezt az egyik ifjú grifflovas mondja-gondolja, és elég jól leírja vele, milyen érdekes szerepük van a griffeknek. Griffet és lovasát már a születésük előtt egymásnak rendelik a Moirák, mindig ellenkező neműek és eltérő jelleműek. Egy griff alapjáraton többnyire nyugodt, racionális, megbízható, szelíd, lojális. A rajongókat – és itt most beszélek egy kicsit végre az eredeti célcsoportról – nagyon megmozgatja a griff és lovasa között létrejövő szündeszmosz, vagyis mentális összekapcsolódás, nagyon leegyszerűsítve. Ebben a harmadik kötetben egy teljesen váratlan szündeszmosszal indul a legizgalmasabb fordulat. Nem árulhatom el kik között.
„Elvörösödve elhallgatok, mert Amarusza úgy néz rám, mint egy idiótára. Kezd elegem lenni a fennhéjázásából. Nem én tehetek róla, hogy ilyen földhözragadt a fantáziája. Talán jót tenne neki, ha elolvasna pár olyan könyvet, mint a Percy Jackson-sorozat kötetei.“
Egyszer megnézném Szakács Eszter jegyzeteit. Világteremtésből csillagos ötös, és ez a pontosságra, alaposságra is igaz. Tökéletesen elvarrt szálak, illeszkedő részletek. Itt nem lesz "jó, jó, de akkor az hogy van, hogy…" Ugye megvan ez a kérdés? Amikor a rajongók azon vitatkoznak, hogy lehetett A egyidőben ott, ahol B, akiről később kiderül hogy C apja, és ha nála van a serpenyő, ami D világban elveszti a varázserejét, akkor vagy a) fel kéne robbannia a mindenségnek, vagy b) mégse ő C apja... A fantasy-rajongók közül sokan nagyon ki tudnak zökkenni a következetlenségektől, vagy az elvarratlan szálaktól, és ők az a tábor, akik pont nagyon nem szeretnek kizökkeni. Így aztán ezeket olvasói kritikákban és fórumokon szokták megbosszulni. Annál feltűnőbb, hogy a magyar fantasy-fórumokon és a moly.hu-n feltűnően sokszor dicsérik a Grifflovasok-trilógiát kifejezetten kiemelve gondosan felépített világát. Ebben a világban pedig nem mellékesen rengeteget lehet tanulni, úgy, hogy észre se veszi az ember. Mondavilágokról, történelemről, különböző korok mindennapjairól, szokásairól, kulturális összefüggésekről.
Vágjatok bele ha még nem tettétek! Ez az a trilógia, amit ti is kiolvastok, amint a gyerek letette.
