A történet írta önmagát
Megjelent a Kata és a balett című mese, amiben nagyon sok minden kiderül: például, hogy milyen direkt rosszul érezni magunkat, csakazértis unatkozni és nagyon utálni a balettot. Meg az is kiderül, hogy azért az elsőre borzasztónak hitt dolgok felé is kell ám nyitni, mert lehet, hogy nagyon is szórakoztatóak! A szerzővel beszélgettünk gyerekkorról, táncról, sztereotípiákról - olvasd el!
A Kata és a balett című könyved megjelenése kapcsán adott az első kérdés: Te balettoztál-e gyerekkorodban? Vagy a lányaid?
Mint annyi kislány, én is balettoztam annak idején, de a lányaim balettóráiról frissebbek az emlékek. Mindkét lányom járt táncolni oviskorában, nagyon sok élményünk van ezekből az időkből.
Milyen kislány voltál te?
Ügyetlen és szégyenlős. És nem olyan vagány, mint a könyvbeli Kata.
Vannak-e fiús vagy lányos sportok? Vagyis miért fontos szerinted, hogy a balettről ne csak a vékony lányok jussanak eszünkbe?
A nagyobbik lányom egy éles váltással tért át a balettről a küzdősportra. Meg voltam győződve róla, hogy ez egy ugyancsak furcsa ugrás, de aztán kiderült, sok versenytársa járt be hasonló utat. Most akkor kis hercegnők vagy fiús lányok? Nem jó, ha sztereotípiákban gondolkodunk. A balett alapot ad mindenfajta mozgáshoz. A balettórán megtanulják, hogyan bánjanak a saját testükkel, mi mindent lehet elérni egy mozdulattal. Mindegy, hogy fiús vagy lányos, vékony vagy ducibb, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia.
A balett valóban csupa tüll meg rózsaszín, te miért írtál a megszokottól eltérő történetet egy bevett fordulatokkal operáló témában?
Az az igazság, hogy amikor elkezdtem írni, még nekem is a tüllös-csillámos világ volt a szemem előtt. Csak aztán elkezdett mocorogni bennem Kata alakja. És egy ilyen kislány nem illik ebbe a környezetbe. Vagy mégis? Innen már a történet írta önmagát. Remélem, azok is szívesen olvassák majd a könyvet, akiket lenyűgöz a balett világa, és azok is, aki Katában önmagukra ismernek!
Szerinted miért jó kilépni a keretekből, miért jó a fantáziát használni a gyerekekkel való bármilyen foglalkozásnál?
A gyerek minden rezdülésével egy történetet él meg. Minél izgalmasabb ez a történet, annál nagyobb örömmel megy végig az úton. És annál nagyobb kitartással meg elszántsággal küzd a céljaiért, ez pedig a siker záloga. A jó edző, jó pedagógus tisztában van ezzel. Ha a gyerek teret kap arra, hogy megélje a saját mesevilágát, bármire képes lehet akár az iskolában, akár a sportban, és bármilyen tevékenységnél többet, jobbat ad, ha a feladatok kipipálása helyett erre építünk.
Ez a mondat tetszett nagyon: “Az a legrosszabb, amikor az ember elhatározza, hogy rosszul fogja érezni magát.” Ez sok gyerekben benne van, sokan fognak azonosulni Katával. Te is ennyire érzékeny gyerek voltál?
Az már elvont felnőtt filozófia, ha azt mondom, objektív valóság nem létezik. A gyerekek ezt sokkal közvetlenebbül élik meg. Valami attól jó vagy attól rossz, ha én annak akarom látni. És kegyetlen érzés, ha elhatározom, hogy nekem valami rossz lesz. Ez egy csapdahelyzet, amiből nagyon nehéz kikecmeregni. Ki nem látott hisztiző ovist, aki már azért sír, mert képtelen abbahagyni, hiába szeretné? Azt hiszem, ez az érzés még felnőttként is ismerős lehet.
Hogy tetszenek a kötet rajzai, ebbe mennyi beleszólásod volt? Van-e kedvenced köztük?
Tetszik, hogy rózsaszín is meg nem is. Tetszik, hogy vicces. Tetszik, hogy egymásba mosódik a valóság és a fantázia. Egyetlen mondattal - nagyon jó lett! Köszönöm az illusztrációkat, Endrődi Kata!
Karantén-kitekintés következik: hogyan telnek a napjaitok otthon, a négy fal között? Például balettoztok-e? :)
Már nagyon várom, hogy vége legyen… De azért jó, hogy olyan dolgokra is van idő, amit a hétköznapokba eddig nem szuszakoltunk be. Igen, táncolunk is. Sőt, előjöttek azok a réges-régi mozdulatok, amik valaha mentek, a híd, a spárga… Azt nem mondom, hogy a karantén végére bárki tökéletes arabeszket csinál a nappali közepén, de jó móka. Érdemes kipróbálni!
Ha érdekel a könyv, olvass bele vagy olvasd el az ajánlónkat egy jó kávé mellett!
