Megették az ovit
Megérkezett a 3-5-8 perces ovis mesék! Ennél szuperebb óvodásoknak szóló antológiát még nem láttunk. Csupa-csupa szórakoztató, elgondolkodtató és vicces ovis mese, ráadásul a legjobb kortárs magyar szerzők tollából. Olvasd el Dániel András meséjét a kötetből!
Ma megették az ovit. Kész szerencse, hogy mi éppen mind a játszótéren voltunk. Labdáztunk meg kergettük a kiscsoportosokat, és közben nem is tudtuk, mi van. Csak amikor kettes sorokban visszamentünk, akkor láttuk, hogy nincs ovi. Egy nagy harapás volt a helyén, látszott is a fogak nyoma. A Böske dadus meg a konyhás Amália néni tiszta sápadtan jöttek elénk, és sikongatták, hogy jaj, mi történt! Pont kávéztak a kisudvaron, mesélték, amikor jött egy óriás, és hamm! Kész véletlen, hogy nem lettek megéve ők is! Az utcán egy böhöm nagy, szőrös ember ült a szembeház kerítése előtt. Ő volt az, mutatta a Böske dadus. Az óriás feje egészen a kéményig ért, onnan pislogott ránk, mint egy bagoly. Mit képzel, kiabálta Toszka néni, a középsősök óvó nénije, milyen dolog megenni egy ovit? Sajnálom, éhes voltam, mondta ijedten az óriás, és közelebb hajolt, mert olyan magasból nem látszottunk neki rendesen. De uram, ez óvoda volt, nem szendvics, toppantott dühösen a kiscsoportos Násfa néni. Nagyon sajnálom, mondta az óriás, olyan fincsinek látszott! De rágós volt, tette hozzá, és kiszedett a fogai közül egy bábparavánt.
Baranyai (b) András illusztrációjaEgy ilyen alak biztos sose járt óvodába, mérgelődött a Böske dadus. Sajnos nem, rázta a szakállát az óriás, már kicsinek is túl nagy voltam oda. Hogy tehetném jóvá, kérdezte, és olyan szomorúan nézett, hogy egy dörmi csoportos elsírta magát. Szerezzen azonnal egy másik óvodát, parancsolta neki Toszka néni, aki egyben főóvónéni is. Az óriás széttárta a karját, szőrös kezei az utca két végéig értek. Én egy szegény óriás vagyok, mondta, honnan vegyek olyat. Találjon ki valamit, szólt rá dühösen a Böske dadus. Amíg beszélgettek, mi a lukat bámultuk, ahol eddig az ovi volt. Nem maradt belőle semmi, egy darab építőkocka vagy zsírkréta se. Gomba csoport, sorakozó, szólt ránk Aranka néni, a mi óvónénink, ne bámészkodjatok, még a végén belepotyog valaki! Az óriás közben vakarta a fejét, mint aki gondolkodik.
Baranyai (b) András illusztrációjaMegvan, mondta egyszer csak, mit szólnának, ha én lennék az ovi? Maga viccel, legyintett Násfa néni, mégis hova tenné azt a sok gyereket? Van egy csomó zsebem, mondta az óriás, és mutatta, hogy tényleg. De konyha is kell ám, lengette Amália néni a merőkanalát. Persze, mondta az óriás, és elővett egy buszmegálló méretű pénztárcát. Ide pont elfér, tök üres! Hát nem tudom, bigyózta a fülbevalóját a mi Aranka nénink, ilyen ovi eddig nem volt a városban! Most majd lesz, mondta az óriás, és nagyon kedvesen nézett a kócos szemöldöke alól. Úgyis munkát keresek! A nevem egyébként Hétmérföldi Aladár Frigyes, mutatkozott be. Na jó, rendben, sóhajtotta erre Toszka néni, próbáljuk meg! De az ovit hívják egyszerűen csak Óriás ovinak. Jól van, bólintott az óriás, a Hétmérföldi Aladár Frigyest úgyse bírja megjegyezni senki. Akkor holnap reggel fél hétkor itt találkozunk, mondta neki Toszka néni szigorúan, de ne késsen, mert idegesek lesznek a szülők! Rendben, kezicsókolom, bólintott az óriás, időben itt leszek! Elrakta a pénztárcáját, felállt a földről, amitől még nagyobb lett, és hatalmas léptekkel elindult a járdán. A sarokról vidáman integetett nekünk, aztán befordult a nagyáruház felé. És én azóta alig várom, hogy reggel legyen, és megint mehessek oviba. Amilyen még nem volt soha, de tényleg soha, pedig már nagycsoportos vagyok!
