Mimi nagyi bújócskázik
A 3-5-8 perces mesék népszerűsége évek óta töretlen, már sok-sok rész közül választhatjátok ki a számotokra tökéleteset. A sorozat legújabb kötetében a barátságról szóló meséket találtok. Van mindenféle: veszekedős-kibékülős nyomozás, félős kislány a játszótéren, aki senkit sem mer megszólítani és Mimi nagyi, aki mindig egyedül üldögél egy padon... egészen addig, amíg Benivel szóba nem elegyedik.
Most ezt a szuper kedves és mókás mesét olvashatjátok el a sok közül!
Csütörtökönként a három fiúnak a szomszédból fociedzése volt, a gyerekkórus próbált, a balettiskolában hip-hop óra volt, az uszodában pedig úszóedzés. Mintha Beni lett volna az egyetlen gyerek az egész világon, akinek semmilyen különórája nem volt. A karate kedden van, úszni már tud, énekelni és táncolni nem akar.
Lassan csoszogott az elhagyatott utcán, ahol játszani szoktak. Sehol senki.
Csak Mimi nagyi ült az egyik padon. Mimi nagyi az idősotthonban lakik, az utca végén. Mindenki Mimi nagyinak hívja, pedig nincs unokája. Általában csak ül, és nézi a gyerekeket, ahogy játszanak.
– 'npot – mondta Beni.
– Jó napot – köszönt Mimi nagyi. – Hol vannak a többiek?
– Nem érnek rá – felelte Beni morcosan.
– Hát akkor ma nagyon fogunk unatkozni! – állapította meg Mimi nagyi.
De még mennyire! Beni felsóhajtott.
– Pedig olyan szívesen bújócskáznék vagy játszanék bármit!
– Mindig is ügyesen bújócskáztam – vágta rá Mimi nagyi.
Beni el sem tudta képzelni, hogy Mimi nagyi egyszer régen tényleg játszott. Hiszen mindig csak a padon ücsörög!
– Hah! Már egy örökkévalóság óta nem bújócskáztam – tette hozzá eltöprengve Mimi nagyi.
– Játszhatunk egyet – vetette fel Beni.
– Ugyan – mondta Mimi nagyi –, túl lassú vagyok.
– Nem kell bele ipi-apacs, és majd lassan számolok, akkor menni fog – mondta Beni.
Mimi nagyi huncutul mosolygott.
– De jó volna! Lenne mit mesélnem ma este. Tudod mit? Próbáljuk ki!
Így hát Beni számolt. Egész lassan. Hallgatta, ahogy Mimi nagyi botjának kopogása eltávolodik.
– Aki bújt, aki nem, jövök! – kiáltotta végül.
Az utca egész üres volt. Beni irtóra élvezte, hogy Mimi nagyi csakúgy beállt játszani. Biztos néha ő is unatkozik a padon!
– Cincogj kicsit, egérke! – kiáltotta.
Abban a pillanatban bekanyaradott a kukásautó a sarkon. Olyan hangos volt, hogy könnyedén elnyomta volna a leghangosabb cincogást is. A csudába! Beni tehát cincogás nélkül keresett tovább.
– Áááá! – ordított fel egyszer csak az egyik kukás.
Arrébb tolta az egyik konténert. Mögötte ott guggolt Mimi nagyi, és kedvesen rámosolygott.
– Mit művel maga itt? – kiáltott rá a kukás. – Szörnyen megijesztett!
– Bújócskázom – mondta Mimi nagyi.
A kukásnak szó szerint leesett az álla.
Mimi nagyi odament Benihez.
– Vén bolond – morgott a kukás.
– Szuper búvóhelyed volt – mondta elismerően Beni.
Mimi nagyi vidáman kuncogott.
– Bújócskában verhetetlen vagyok! – mondta. – Most én számolok! Meglátjuk, te is megijesztesz-e pár kukást, hi, hi!
Játszottak pár kört, aztán Mimi nagyi elfáradt. Leültek a padra.
– Meglátogathatlak valamikor? – kérdezte Beni. – Milyen az otthonban?
– Ó, ott csak ilyen unalmas vénemberek laknak, mint én – mondta Mimi nagyi. – A város legnagyobb Ki nevet a végén?-je van nálunk. Komolyan!
– Megnézhetem? Holnap? – kérdezte Beni. – De csak ha jövő csütörtökön is játszol velem.
Mimi nagyi nem sokat gondolkodott a válaszon.
– Akkor majd a papírkonténerbe bújok. Meglátjuk, mit szól hozzá a kukás, hi-hi. Szerinted?
Ezen aztán mindketten nagyot nevettek.
– Benne vagyok! – kiáltotta Beni.
Mimi nagyi lesz a csütörtöki különórám – éljen!
