"Benne van minden"
Erre a hétre három különlegesen illusztrált könyvet gyűjtöttünk nektek: két kicsiknek szóló képeskönyvet, és egy nagyobbaknak való verseskötetet. Mindegyik többszöri, elmélyült olvasásra való, felnőttel együtt. Mindegyikben humorral iróniával sikerül feloldani a világ kevéssé kellemes, de mindennapi dolgait.
Bonny Becker: Medve szipog, ill. Kady MacDonald Denton, Pongrác, 2014
A Medve sorozat iránt valami megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek. Az egész annyira ANGOL. Ízig-vérig. A lépcsőházas ház, a kicsi, hurráoptimista egér, a nagy, mogorva angol medve, a mizantróp és hipochonder angol úr. Ahogy borzasztó kimérten vigasztalják egymást, nyavalyog a beteg medve és újabb és újabb gentlemanlike vigaszokkal szolgál az egér! No meg a rajzos, borzas, paszteles-akvarelles képek, azok is nagyon finomak, egy jó tea mellett kell ezt a könyvet fogyasztani!
Annick Beyers: Álomország, ill. Lucy Elliott, General Press, 2014
Kisgyerekeknek való egyszerű történetet olvashatunk ebben a nagyalakú képeskönyvben: a civakodó nővéreket mama úgy szelídíti meg, hogy elrepíti Álomországba, ahol mindannyian átváltozhatnak. De kiderül, hogy persze irtózatosan rossz otthon (ismerjük ezt a szólamot, nem?), de azért lehet, hogy királylánynak lenni sem annyira jó - a bajból pedig perszehogy az amúgy elviselhetetlen tesó húz ki minket. Szóval Álomországba utazni izgalmas és jó, a képek pedig segítenek a legkisebbeknek befogadni a mesét.Krusovszky Dénes: Mindenhol ott vagyok, ill. Boros Mátyás, Magvető, 2013
Krusovszky Dénes verseskötete bennem már a címével is Oravecz Imre Másképp mindenki más című kötetét pendíti meg, és a kötet egyes verseinek szerkezete is Oravecz ma már klasszikus gyerekverseire játszik rá. Az ismétlődéseken alapuló világmagyarázat, mely a párhuzamosságok rendjéből kilógó szabálytalanságban találja meg a költő én körvonalait, Oraveczéhez hasonló. De Krusovszky versei közül éppen azok az egészen kiemelkedőek szerintem, amelyek nem az ellentétekre, a végére kifuttatott poénokra épülnek. Dénes akkor a legjobb, amikor a tükörbe néz, a pocsolyába. Amikor csak magát nézi, magát szedi szét, nincs körülötte világ, illetve a világ is beszippantódik az énbe. Ilyenkor ezt az ént bontogatja, hogy vajon van-e egyáltalán? Ha van, hogyan megfogható? Boros Mátyás rajzaiban látszik, hogy érzi ezeket a verseket, tükröződéseket. Döntött, szűkülő perspektívái ennek az énnek a látószögei, aki egyébként magán kívül nagyon sokat lát a világból: leginkább a magányt és a szegénységet, talán mert ettől a kettőtől fél a legjobban, mert ezek vannak hozzá nagyon közel. A hajléktalanság ennek a létállapotnak a kvintesszenciája, és ezért is ragadja meg nagyon ennek látványa ezt a kisgyereket - az elhagyatottság megmagyarázhatatlan magasfoka. A legnagyobb büntetés, bocsánat nélküli.
De nincs komorság a versekben, inkább egyszerre a kontempláció statikussága és növekedés, a gyermeki befogadás dinamizmusa. Elmélyült olvasóknak ajánlom a kötet jópár kiváló versét.
