Beni a haverom
Gerner Koppány vagyok, tizenhárom és fél éves. Az Újbudai Ádám Jenő Általános Iskolába járok, hetedikbe. Tallér Edina az anyukám, ő írta a Most akkor járunk? című ifjúsági regényt. Apukám Gerner Csaba, színész. Van egy húgom is, ő nyolcéves és Iringónak hívják.
Szeretek olvasni és írni is, most végeztem Kurt Vonnegut Kékszakáll című könyvével, tegnap kezdtem A Titán szirénjeit. Anyukám regényét akkor olvastam, amikor írta. Nagy öröm számomra, hogy írhattam róla ajánlót. Itt is van, olvassátok!
Most akkor járunk? Ez egy tipikus kamaszkönyv címe. Azt hisszük, hogy valami romantikus tiniregényről van szó, szokásos tiniproblémákról, szerelemről. Szerencse, hogy már az első fejezetbe beleolvasva rájöhetünk, ez jóval több annál. Életszerű, érdekes és persze vicces, ráadásul nem a megszokott módon íródott. Szerintem nagyon színesen, változatosan, nem átlagosan van papírra vetve egy nem átlagos történet.
Alapsztori: egy tizenhárom éves srác, Beni élete. A legjobb barátai Fedor, Andris és természetesen az a bizonyos Eszter. A fiú szülei szinkronszínészek, van egy kis stúdiójuk a nappaliban. Nem a legkedvezőbb helyzet a lakás legfontosabb helyén egy ilyen cucc. Ha felvétel van, mozdulni sem szabad a nappaliban. Hátrány még az is, hogy a lakásban él egy elég hangos, hétéves kislány, Anna. Nagyon aranyos kis teremtés, de olykor halálosan idegesítő tud lenni.
Eszter apja asztalos, az anyja fodrász. Itt a csavar: hol van a mami munkahelye? Hát szintén a nappaliban!
Eszternek, Benivel ellentétben, muszáj beszélnie. Naponta több tíz kuncsaft, aranyos nénik, akik agyontutujgatják, és szóba kell velük elegyedni. Mi jobb van a világon, mint idegenekkel társalogni minden áldott nap? Szerintem elég sok minden.
Minden jól megy, a kis csapat bebarangolja a várost, néha Eszti még a barátait is hozza, akik lányok, és ez igazán feldobja a hangulatot. Ilyen módon a srácoknak lehetőségük nyílik csajozni, bár ez nem mindig sül el jól. A könyv nagy fordulópontján azonban minden összeomlani látszik.
A történetben Beni gyakran „hozzánk szól”. Szinte narrátorként meséli el a sztorit, ami olyan érzést kelt, mintha mi, az olvasók, lennénk a fiú barátai. Ez fokozza az olvasás élményét, egy idő után nem lehet abbahagyni.
Mikor én olvastam, a könyv még nem volt kész. Mire a történet a csúcspontjára ért, egyszer csak vége volt a fejezetnek, én még olvastam volna tovább. De sajnos tudtam, hogy még várnom kell rá körülbelül egy hetet! Ti megússzátok ezt, nektek minden itt van egy könyvben, neki lehet ugrani, olvasni, olvasni, olvasni, megállás nélkül.
Miért érdemes elkezdeni? Hát, ha unod már a megszokott, sablonos, közhelyes tiniregényeket, valami újra vágysz, valami változatosra, valami igazán klasszra, akkor gyorsan menj, kezdd el olvasni ezt a király könyvet!
