Bármi utca, Akárki fasor
Boszorkányos könyvekből sosem elég, ez tény. Harry Potter és Fiúk kizárva! ide vagy oda, a téma még mindig garantált szórakozást biztosít az ifjúságnak. Nekem legalábbis minimum nyolcféle különböző varázslós könyvem maradt ebből az időszakomból, ezért is csaptam le azonnal az elsőkönyves Dániel András Matild és Margarétájára. Nosztalgia. Bánáti Anna ajánlója.
Matild és Margaréta két boszorkány, méghozzá ikrek, de csöppet sem hasonlítanak egymásra. Akárcsak Moha és Páfrány esetében, Matild magas és vékony, Margaréta pedig alacsony és kerek. Matild eleven, szeret lustálkodni, köszönés és bemutatkozás nélkül letegezi a szembejövő felhőket és kilenc lekváros kenyeret is képes megreggelizni, Margaréta anyáskodó, süt-főz, kertészkedik, takarít és betéve tudja a Banyalexikont. A testvérpár a Bármi utca és az Akárki fasor sarkán lakik egy romos, mohás, málladozó falú, látszólag lakatlan házban. 
Persze nem élnek egyedül: a mesékből megismerhetjük Varancsot, a narancssárga békát, Beszélő Kavicsot, a beszélő kavicsot, Vakondot, Terebélyes T. Tibort, a százéves tölgyet, Műkakukkot, Egeret és Róbertet, a felfújható gumisárkányt, akik mindannyian szívvel-lélekkel támogatják a boszorkákat, ha el kell űzni az Unalmat vagy meg kell menteni a porcicákat, szöszöket és pöszöket Margaréta porszívójától.
Hat történetet olvashatunk az ikerpár hétköznapjaiból. A bevezetőben az elbeszélő nem sokat teketóriázik, egyből felfedi, hogy a romos viskóban boszorkányok laknak, akiket valószínűleg Matildnak és Margarétának hívnak és valószínűleg ikrek: mindezt egészen különleges hangulatban, amolyan „tegyük fel, hogy” módon meséli el, vezeti az olvasó gondolatait, mintha maga az olvasó találná ki a nővérek nevét, tulajdonságait és kalandjait is.
Mind a hat történet megkapó és lendületes, a leírások és a párbeszédek aránya pont jó, a humoros gonoszkodások, megjegyzések és szóviccek is („a helyzet gomoly”) jókor jönnek és nem erőltetettek. Az eseményeket apró életképek is színesítik, például amikor Margaréta leszidja Vakondot, amiért feltúrta a spenótpalántáit, vagy amikor Róbert beszorul az ágy alá. A szójátékok és az elnevezések humorosak és ötletesek, a kedvencem Bárány Felhő volt, akit a lányok befogadnak pár napra, mert elszakadt a barátaitól, és mellesleg a Csapadék Akadémia zivatar szakára készül, de szintén jó elnevezés az Egyszerbolt és a Holnembolt is, ahol Margaréta porszívót próbál venni. Amire még felfigyelhetünk, az az, hogy a fejezetek végén nincs erőltetett csattanó vagy szájbarágós tanulság: az elbeszélő természetesen és ötletgazdagon zárja a történeteket, nem próbálja portalanításra és rendrakásra buzdítani az olvasót. Piros pont. Viszont kár, hogy nem olvashatunk többet az iskolájukról, Matild egyik megjegyzéséből ugyanis kiderül, hogy az ikrek ötösök voltak idővarázslatból, de tanulmányaikról nem sok szó esik, bár lehet, hogy ez szándékos, ettől is csak egyedibb lesz az ikerpár története.
Minden oldalt kisebb-nagyobb illusztrációk díszítenek, találhatunk egész oldalas képet például a napkavar utáni lampionos kerti mulatságról, de ha más nem, egy apró légy vagy egy porcica feltűnik a lapok sarkában. Matild és Margaréta ábrázolása eleinte kicsit szokatlan a hatalmas szemük miatt, de például Róbert, a sárkány megjelenítése nagyon szerethetőre sikerült.
Egyszóval a könyvet szépen kidolgozott és fantáziadús történetek, egyedi karakterek és hangulatos illusztráció jellemzi. A nyelvezet és a szókincs elsősorban már olvasni tudó gyerekeknek való, de a képek bizonyára lekötik a kisebbeket is.
