A világkörüli út
Bibi és Kifli elválaszthatatlan jó barátok. A komoly kislány és a szeleburdi kutyus kalandjait hamarosan kézbe is veheted, addig is olvasd el az első Bibi és Kifli-mesét a kötetből!
Kifli kutya szépen, nyugodtan ült a fotelban, és Bibit figyelte. Bibinek úgy tűnt, ez a kutya még sosem látott nyolcéves kislányt, főleg nem kétcopfosat, azért nézi őt annyira. Ami azt illeti, még ő sem látott nyolchetes kiskutyát, főleg skót juhászt nem. – Akkor rendben – gondolta Kifli.
– Rendben – gondolta Bibi. Ezt megbeszélték. Bibi meg Kifli kutya ennyiből már tudta, hogy elválaszthatatlan barátok lesznek.
– Kifli – szólt egy kora őszi reggelen, séta közben Bibi a kutyájához –, támadt egy zseniális ötletem!Kifli kutya szépen megrágta a széklábakat, Bibi pedig adott neki ebédet. Kifli felborította a vizestálat, Bibi pedig kifésülte a kutyus bundájából a bogáncsokat. Kifli befeküdt a fotel alá aludni, Bibi pedig vett neki egy szép, piros pórázt. Ilyen szépen éldegéltek együtt Bibi és Kifli kutya.
Kifli hegyezni kezdte a fülét. Biztosan valami jó kis jutalomfalatról lesz szó – gondolta, mert ő mindig, de mindig a legjobbra gondol. – Járjuk körbe a világot! – kiáltott vidáman Bibi. – Menjünk el még Pápua Új-Guineába is! Mint két világjáró jóbarát!
– És a jutalomfalatok? Ugye viszünk finomságokat is? – nézett a gazdájára reménykedő tekintettel Kifli. – Nézd, milyen jó kutya vagyok! Megérdemlem!
– Az is lesz! Virsli! Hajóval megyünk. Repülővel nem látunk semmit. Mehetnénk virsliszállító hajóval, hogy sose fogyjunk ki a finomságból!
Kifli erre szélesen elvigyorodott. Az már igen! Azonmód visszafordult, és hátranézett Bibire, pedig épp elértek a sarokig, ahonnan már jól látszott a kutyafuttató:
– Felőlem indulhatunk! – Annyira jó lesz! Ez lesz a világ legjobb kirándulása. Persze, csak ha jó kiskutya leszel... és nem rágod szét senkinek a papucsát, mondjuk.
– Micsodaaa? – Kifli kutya ezt nem értette. Szent meggyőződése volt ugyanis, hogy ő a világ, de legalábbis az univerzum legeslegjobb kutyája. Egy kis rágcsálásból pedig nem lehet baj, hiszen az olyan jólesik!
– Az univerzum nagyobb, mint a világ, csak mondom – szakította félbe Kifli gondolatmenetét Bibi.
– A kutyáknál nem, jó? – nézett rá kissé morcosan a kutya. – De tudod, mit? Akkor ma ne menjünk Pápua Új-Guineába, hanem add oda a virslit most, meg a kutyakekszet, mert azt is szeretem, és menjünk a játszótérre, mert ott még úgyse jártunk.
– Hát jó, legyen! Bibi nagyon szerette, hogy Kifli mindig, de igazán mindig tudta, hogy mi a fontos! Egy nyolcéves kislány persze szintén tud nagyon sok mindent, például gondoskodni egy kiskutyáról, de azért mindig jó, ha van mellette egy barát, erősítésnek. Aki cserébe vigyáz rá.
Újra sarkon fordultak, és elsétáltak a kutyafuttatóig, ami igazából egy elkerített parkrész volt a magas házak között.
A zöld kerítés mögött vagy egy tucat kutya rohangált. Volt köztük fekete kutya, sárga kutya, bundás kutya, sima kutya, nagy kutya, kiskutya, vén kutya, kölyökkutya, minden! Kifli egy picit elbizonytalanodott.
– Nem lesz ez egyszerre sok? És ha bántanak? Vagy csak simán nem akarnak játszani velem?
– Kifli, ez lehetetlen – nyugtatta meg Bibi a kutyáját –, hiszen te vagy a világuniverzum legjobb kutyája, nem? Dehogynem!
Ennyi elég is volt Kiflinek. Először Bibi lépett be a futtatóba, utána Kifli. A kutyák már az ajtóban várták, hogy jó kutyaszokás szerint mindkét végén megszaglásszák az új jövevényt. A kutyák ugyanis így mutatkoznak be egymásnak.
Volt ugyan pár idősebb kutya, amelyik nem tartotta fontosnak, hogy egy olyan kajla kölyökkel foglalkozzon, mint Kifli, de olyan is akadt, amelyik egy kicsit sokallta a szaglászását. Akadt aztán Kifli- vel egykorú kutyakölyök is néhány, velük Kifli azonnal összebarátkozott.
Ott volt például az őt rögtön elsőnek köszöntő fekete-fehér Béla kutya. Vele nagyon jókat lehetett rohangálni! Málna kutyával legjobban fogcsattogtatóst meg vérengző fenevadast lehetett játszani. Kifli belevetette magát a játékba, de annyira, hogy végül teljesen elfáradt.
Ekkor Bibi szépen ráadta a piros pórázt, és hazasétáltak. – Na, holnap indulunk?
– Előbb ebédeljünk meg, utána alszom rá egyet – hangzott a gyakorlatias kutyaválasz. – Lehet, hogy mégis inkább a fogócskára szavazok! Meg a fogcsattogtatósra!
– Na jó, de azért nézek egy alkalmas virsliszállító hajót. Amikor hazaértek, Kifli kutya szépen befeküdt a fotel alá, és hamarosan csak a szuszogása hallatszott. Így indult világ körüli útra Bibi és Kifli kutya.
Itt tudod majd kosárba tenni!
