A sátor
Egy nyári erdei iskola a tengerparton? Ráadásul Danny bá'-val? Ezt nem lehet kihagyni! Hiszen vele még a sátorállítás is móka és kacagás... Tarts vele és olvasd el, hogyan sikerült ez a napirendi pont a 3.a osztálynak!
– Tizenegy óra van – nézett bele Danny bá’ a programba.
– Tizenegy és tizenkettő között a feladat a sátor felállítása. Pedagógiai cél: együttműködés.
– Majd én felállítom! – rohant oda Lena a zsákhoz, és kirázta belőle a tartalmát.
Ponyvák, zsinórok, nagy cölöpök, kis cölöpök…
– Tyű... – Danny bá’ idegesen lapozgatta a papírjait.
– Ne izgulj, tanár bá’! – szólalt meg Emma. – Ha pontosan azt csináljuk, ami a használati utasításban van, minden
rendben lesz!
Danny bá’ bólintott.
– Sammy, olvasd fel nekünk a használati utasítást! – mondta.
Sammy felnevetett.
– Komolyan mondom! – erősködött Danny bá’.
– Én?! – Sammy csodálkozva nézett hátra. Lehet, hogy feltűnt mögötte egy másik Sammy? Egy Sammy, aki jól tud
olvasni? De nem, mégsem.
– Hogy én? Olvassam fel? Nektek? A használati utasítást? - kérdezte ekkor vékony hangon.
– Igen, igen, igen, igen – felelte Danny bá’. – Gyerünk, követnünk kell a programot! Nem maradhatunk le! Nyisd
már ki, Sammy!
Sammy most már tényleg semmit sem értett.
– De hát akkor ne olvassak?
– Ne a sátrat nyisd ki, hanem a használati utasítást! – magyarázta neki Emma.
– Ja! – mondta Sammy. Odarohant a sátor zsákjához, kibányásztaa használati utasítást, és elkezdett olvasni.
– Vegyük ki a tonyvát a páskából! – olvasta.
– Azt majd én! – kiáltott fel Lena, és megragadott egydarab vásznat. – Ez a tonyva, tuti!
– Az a táska, te gyogyós! – szólalt meg Bram.
– Tudom, te gyogyós! – felelte Lena.
– Felyezzük a höldre a pöcölöket! – folytatta Sammy. – Szedjük szét a fátorseszítő nizsórokat!
– Hmmm… a pöcölök... – morogta Danny bá’.
– Majd én csinálom a pöcölöket! – mondta Winston, és elkezdett kotorászni a halomban.
Kezdett megjönni a kedvünk.
– Mi meg a nizsórokat, oké? – kérdezte tőlem Sep.
Bólintottam. Senki sem jöhet rá, hogy még soha életemben nem állítottam fel sátrat.
– A látorsap… – Sammy lassan és hangosan olvasott.
Hallani lehetett rajta, hogy ez élete legszebb napja. Akkor már ketten vagyunk.
Winston és Manon megkeresték a pöcölöket: a kicsi, hegyes végű fémbotocskákat. Szépen megjegyzek mindent,
és akkor legközelebb már én leszek a legnagyobb szakértő.
– Verjük le a vöcekeket! – olvasta Sammy.
– Leverni, azt Fred tud a legjobban – szólalt meg Emma.
– Szerintem ezek a nizsórok – mondta nekem Sep. – Majdnem tutira.
És megmutatott néhány botot, amiket meg lehetett hajlítani, anélkül, hogy eltörtek volna.
– Ja, biztos – mondtam.
Mindenki dolgozott, kivéve Liekét. De senki sem haragudott rá, mert sajnáltuk szegényt, hogy nem ehet cukrot.
– De hát nem is így kell! – szólalt meg hirtelen.
– Dehogynem! Ez egy ausztrál sátor – felelte Danny bá’.
– És ők mindent másképp csinálnak, mint mi.
– Lieke, gyere ide hozzánk! – kiáltotta neki Hasna.
Lisa, Rashida és Hasna épp a köteleket próbálták kibogozni. Egymás hajával is mindig ezt szokták csinálni.
– Csak be ne fonjátok! – figyelmeztette őket Danny bá’.
Nagyot nevettünk.
– Érted, kifonni kell! – mondta nekem Sep.
Nem egészen értettem, de felnevettem. Egyszerűen ilyen volt a hangulat.
Aztán kitaláltunk egy iszonyú jó dolgot. Meghajlítottuk a nizsórokat, a két végüket pedig összekötöttük egy darab kötéllel, így pont olyanok lettek, mint az íj.
Nyilak helyett pedig szereztünk pöcölöket, és azokat lődöztük – tyiú, tyiú, tyiú! – be a földbe. Danny bának is
nagyon tetszett, de azt kikötötte, hogy csak lentről és alacsonyra
szabad lőnünk.
– Megtaláltam a páskát! – kiáltott fel Lena boldogan.
– De hát az nem is a páska, hanem Fred váltás alsógatyája! – mondta Sep.
Az volt a legjobb, hogy egy pillanatra mindenki elhitte. Még Danny bá’ és Fred is.
– Tegyétek vissza! – mordult fel mérgesen.
Még szerencse, hogy a föld nagyon puha volt a B szektorban, mert összerogytam a nevetéstől.
És ekkor Tomnak támadt egy ötlete.
– Hagyjuk a cölöpöket, és használjuk az almafát támaszul!
– Jó ötlet! – felelte Danny bá’. – Igazából te vagy a támaszunk, Tom!
No igen, Tom, a támasz. Ő pont olyan, mint Fred, csak fordítva. Ahol Frednek izmai vannak, ott Tomnak agya.
Még egy szivacsot sem bírna felemelni. Hát még egy sátortetőt! De a fa jó ötlet volt. El is kezdtünk dolgozni
rajta.
– Egy szúnyog – visított fel Anna egy kis idő múlva –, utálom a szúnyogokat! Fred, lefejeled nekem?
– Az nem szúnyog, csak a tanbá’ dúdol – mondta Bram.
Danny bá’ ugyanis folyton azt énekelte, hogy már majdnem
ott vagyunk, de még…, de azt a részt, hogy csupasz a fenekem, mindig kizümmögte. Elég viccesen hangzott.
Közben Sammy tántoríthatatlanul olvasott tovább.
– Misítsuk ki a rűgyődéseket!
– Misi, az meg ki? És nem Fred csinálja rűgyődéseket? – kérdeztem Septől.
Megrázta a fejét.
– Nem, ő a vöcekeket.
Ja, tényleg! Aztán Danny bá’ egyszer csak tapsolt egyet.
– Hölgyeim és uraim, itt a kapitány beszél!
Már épp nevetni kezdtünk volna, amikor felkiáltott:
– Ez egy sátor vagy ez egy sátor?
– Ez egy sátor! – feleltük.
– Hangosabban! – Danny bá’ a füle mögé tette a kezét.
– EZ EGY SÁTOR! – üvöltöttük.
És tényleg: a 3. a felállította a sátrat. Együttműködés kipipálva!
További izgalmas táborozós kalandokat találsz a könyvben, rendeld meg most!
