Élt egyszer Tahitin egy kisfiú, Jotefának hívták. Szerette a szigetét, élvezte ezer színét, maga sem tudta, miért olyan boldog. Egyszer aztán odaérkezett az ő gyönyörű világába egy fakó, hosszú hajú fehér ember, kunyhót épített magának, olyan akart lenni, mint Jotefa és barátai.
Nem értették, de lassan megbarátkoztak vele…
És akkor a férfi elkezdte megfesteni mindazt, ami Jotefát körülvette: a lila eget, a mélyvörös banánokat… Piros szárnya nőtt a gyíknak, csudakéken parázslottak a virágok.
És a kisfiú lassan érteni kezdte a boldogságot meg a barátját is, akit Gauguinnek hívtak…