A nyüzsis gyerek és a logika
A Logico egy bevált, ismert és szeretett fejlesztő játék, ami már a küllemével megragadja a gyerekek figyelmét. Kisebb és nagyobb ovisok régi kedvence, ezért biztos, hogy már sokaknak nem kell bemutatnom a játékot. Vagy mégis?
Az én kislányom finoman szólva eleven és huncut teremtés (oké, még csak 4 éves), ezért, amikor hazahoztam a LOGICO-t, fel voltam rá készülve, hogy nem fog neki tetszeni a koncentrációt és ücsörgést igénylő fejtörő. Annál nagyobb volt a meglepetés!
A LOGICO-t tavaly már bemutattuk neked, így biztos emlékszel, hogy milyen szakmai precizitás áll a játék kidolgozása mögött, ami elvárás és kéztördelés nélkül képes egy játékba belecsempészni a vizuális-, a logikai- és az anyanyelvi fejlesztést a maga komplexitásában.
Imádják a gyerekek az oviban, otthon, sőt – a nyaralós időszakban különösen fontos – még útközben is!
Mi a titka a játéknak, amitől sokkal több, mint egy "egyszerű" fejlesztő játék?
Oké, erre az előző cikkben is utaltunk, de a gyerekemnek először az óriási színes csúsztatható gombok tetszettek meg. Amint a kezébe fogta a keretet már bármi jöhetett, mert már el volt varázsolva.
2. A témakörök
A következő lépés a játék során, hogy sok-sok témakörben találsz feladatlapokat. No, igen, de mégis milyen témák vannak? Elképesztő, hogy, ha már beszerezted a keretet, iszonyat gazdaságosan tudod feltölteni mindenféle tartalommal. Az első dolog, ami alapján szűrnöd kell a korosztály: a kicsiknek három éves kortól egészen iskolás korig vannak csomagok (kisebbeknek a Primo keretet kell beszerezni Primo feladatlapokkal, nagyobbaknak pedig a Piccolo keretet Piccolo feladatokkal), amik nyelvi, matematikai, természetismeretei, hétköznapi témákat bevonó, akár önismereti, játékos kérdéseikkel gyakorlatilag mindent felölelnek, ami a gyerekeket érdekli.
3. A lapok (és becsúsztatásuk)
Egy csomagban 16 olyan vizuálisan beszippantó lap van, amik önmagukban megnyerik a gyerekeket. (Itt még szó sincs kihívásról és játékról!) Az én gyerekem külön fejezetet szánt a játék során itt annak, hogy maga tudja becsúsztatni a lapocskákat a keretbe. Amint ez a gyakorlat megvolt, kíváncsian várta a következőket.
4. Kihívás 
Itt meg kell, hogy valljam, nem vagyok egy fejlesztőjáték-párti szülő. Sőt. A túlzottan irányított dolgokat károsnak tartom és sokkal többre tartom a szabad játékot és fantáziát. A valóság is azt mutatja: jól is van ez így. A lányom közismerten szofisztikált nyelvi leleménnyel, érzékenységgel és humorral tölti a vidám napjait az óvodában, a játszótéren és így tovább. Eddig nem okozott neki különösebb nehézséget az élet, de az élénk fantáziája és feltaláló kedve soha nem mutatott arra, hogy egyszer egy logikai játék fölött fog ülni órákig. Sőt, félve gondoltam bele, ő az a típusú gyerek, akinek talán soha nem lesz komfortos az ilyen típusú tevékenység. (És általában ezen a ponton kezdtem egy kicsit aggódni az iskola miatt.)
De a LOGICO alaposan meglepett. A gyerekem érdekes módon iszonyatosan figyelt rám, itta a szavaimat, most mi lesz a feladat (ez a szimpátia a fenti 3 pontnak köszönhető). És amikor elmagyaráztam, nyelvkinyújtva, ráncolt homlokkal állt neki a feladatnak úgy, hogy még pislogni is elfelejtett. Tetszett neki a kihívás...
5. SikerEz persze csúnya véget is érhetett volna, ha képtelen megoldani a feladatot. Amivel engem megvett a LOGICO (igen, azt hiszem, az ezen a ponton történt), hogy tökéletesen van belőve a feladatok nehézsége. Pont elég izgalmas, nehéz és figyelemfelkeltő ahhoz, hogy fenntartsa az impulzívabb gyerekek figyelmét is, mégis, mire kimerülnének a nagy koncentrálásban, azon kapják magukat, hogy kész is vannak. Éljen!
Hoppá, igen, itt ellenőrzés is van, hibázni lehet, javítani ér, és még csak ki sem borult a kislányom akkor, ha néha mégsem volt tökéletes a megfejtése. Nagyon jó, hogy maga az ellenőrzés is egy játék, a lapocskát újra ki lehet csúsztatni, megfordítani, majd visszacsúsztatni, és meg lehet nézni, hogy a csúsztatható gombok színei egyeznek-e a lapon látható színekkel. Ez a levezetés, a lazítás és az örömködés pillanata: láttam, hogy a kicsit elönti a büszkeség, milyen óriási, hogy tök egyedül csinálta végig ezt az irtó komolynak mondható játékot.
7. Kérek még!
Mármint lapot. Mert az egy dolog, hogy meglepődtem, mennyire tetszik neki, egy másik, hogy cseppet sincs alá, vagy fölé lőve a nehézség, de, hogy még addiktív is legyen? Pedig az. A gyerekem egymás után falta a lapokat – és amikor klasszikus logisztikai okokból (naná, még vacsi előtt le kellett mennünk a boltba) abba kellett hagynunk a játékot, nem engedte, hogy elpakoljuk a dolgokat, az egész kis csomag ott várt minket, hogy folytassuk.
Hajdu Zsani
Ha te is szeretnéd kipróbálni, akkor kattints ide! Itt megveheted a keretet és a bele illő feladatlapokat is. Kíváncsi vagy, milyen játékokat ajánlunk még utazáshoz? Akkor kattints ide!
