„A néző szemével rendezek”
Fonyó Gergely rendezte A kőmajmok háza című tévéfilmet, melyet december 26-én este láthatunk először a televízióban. Az íróval, Tasnádi Istvánnal nem ez az első közös munkájuk, készítettek együtt már ifjúsági filmet három évvel ezelőtt, Matula kalandpark címmel. – Dallos Máté interjúja
- Melyik volt a kedvenc könyved gyerekkorodban?
Messze A Pál utcai fiúk. Emlékszem, hogy még nem is olvastam, először filmen láttam, de annyira megragadt bennem, hogy utána olvasmányként is az volt a legnagyobb élményem.
És kik voltak azok a filmrendezők, akik nagy hatással voltak rád?
Leginkább Milos Forman. És úgy általában a cseh filmek. Szeretem a humorukat, az emberségüket, és ahogy finoman ötvözik a szórakoztatást a keserűséggel. A nagy öregek közül még Billy Wilder, Kusturica, Fellini, Woody Allena kedvenceim, a magyarok közül Makk Károly, Bacsó Péter, Fábri Zoltán. Pont a napokban néztem Fábri egyik filmjét újra, és elképesztő, milyen erővel, milyen szinten tudott filmet csinálni.
Nem először rendezel ifjúsági tévéfilmet. Milyen a viszonyod ezzel a műfajjal?
Régen, az én gyermekkoromban – a hetvenes években – mentek a nagy klasszikusok a tévében, a Le a cipővel; Utánam srácok; Hahó, öcsi!; Keménykalap és krumpliorr. Ez csak az a pár, ami hirtelen eszembe jut, amik klasszikussá váltak, és a rajzfilmeket még nem is említettem. Mondjuk nem is volt konkurenciájuk – ami persze a minőségükből is adódott. Ezek olyan történetek voltak, úgy voltak elkészítve, hogy – nem véletlenül – több generáció nőtt fel rajtuk.
Aztán egy darabig nem készültek ifjúsági filmek, megtört ez a filmes hagyomány, és ha bármely hagyomány megtörik, akkor ott keletkezik egy nagy űr, egy nagy lyuk. Megszakadnak folyamatok, és kérdés, hogy akik most felveszik, felvesszük a fonalat, hogyan, honnan tudjuk folytatni. Nyilván az a szándék, hogy valamiképpen mégis folytassuk, mégis vissza tudjunk csatolni, és ez minél magasabb színvonalon történjen. Reméljük, hogy A kőmajmok háza meg fogja tudni ugrani a mércét. Izgalmas, hogy újra lehet kezdeni.
Melyek a te rendezői szempontjaid, amikor belekezdesz egy fiataloknak szóló filmbe?
Általában a néző szemével rendezek, mindig azt kérdezem magamtól: ezen én nevetnék? Vagy: ezen én tudnék sírni? Az utóbbi években - végre-valahára - újra fontos lett a közönség. Vagyis inkább úgy fogalmaznék: a rendszerváltozás után volt egy hosszú-hosszú időszak, amikor a közönség nem volt fontos. Szerintem ez egy borzasztó zsákutca, ami nagyon sok kárt okozott. Úgy látom, időközben a magyar filmkészítőknek sikerült visszatalálni a közönségfilmekhez.
Milyen volt a forgatás hangulata?
A kőmajmok házában alapvetően nagyon-nagyon jó volt dolgozni. A felnőtt csapat is borzasztóan erős, sztárgárda volt. Persze, én szeretem amúgy is, ha egy forgatás jó hangulatú, de valamikor ez többletet is jelent. Mindenki érzi egy forgatás alatt, hogy a film nagyjából milyen lesz, tulajdonképpen nagy meglepetések nincsenek. Itt éreztem, hogy volt egy alkotó, izgalmi állapot mindenkiben, hogy ez egy jó, szerethető alkotás. Remélhetőleg egy igényes, érdekes dolog lesz ebből, amit a forgatás alatt is átéltünk, éreztünk.
Hogyan tudtál a gyerekszereplőkkel dolgozni? Ki rendezett kit?
Három közel egyidős fiúnk volt, akikkel az volt a szerencsénk, hogy mind a hárman másban voltak jók. A főszereplő, Erik, egy hihetetlenül ösztönös valaki, aki szinte nem is játszott, hanem zsigerből oldotta meg a feladatot. Úgy tűnt, olyan ez a feladat 
neki, mint focizni vagy játszani, vagy házi feladatot csinálni, tehát egy a sok teendő közül. Ez nekem nagyon jól jött. Bendegúz és Zétény is mások voltak. Bendegúz nagyon felkészülten érkezett, látszott, hogy sokat gyakorolt otthon. Zétény pedig egy nagyon öntörvényű valaki, akinek már rendezői kérdései voltak. Az Izát alakító Virág két-három évvel idősebb a fiúknál, ő már szinte színész, játszott is színházban. Az ő személyisége hihetetlenül letisztult, ha színésznő lesz, akkor nagyon erős és drámai érzékkel megáldott művész lehet belőle. Nagyon erős tekintete van.
Jó volt mindennap a szemükbe nézni, látni mindegyikükben a mérhetetlen gazdagságot, szeretetet. Ezért jó fiatalokkal együtt dolgozni, mert még megvan az egésznek az ártatlansága, a tekintetükben ott van a tisztaság.
A filmet december 26-án, pénteken vetíti az M1. este 20:10-kor.
Fotók: Takács Attila
