A Minden az, ami számít
A könyvben olvasható írásaim több év során születtek meg. Egy részüket korábban különböző antológiákban publikáltam Dániában (illetve a Miért? című novellát Franciaországban); három történet pedig most jelenik meg először. Akadnak a novellák között olyanok, amelyeket eredetileg felnőtt olvasóknak szántam, míg néhány kezdettől fogva a fiatalok, a fejlődésben lévő szellem hangján íródott. E hang a kamaszkor táján szólal meg először − és ideális esetben sohasem némul el.
Amikor nekiláttam kötetbe rendezni a történeteket, először elbizonytalanodtam, mi is a közös bennük. Úgy tűnhet, az összes írás középpontjában (a Minden kivételével) az erőszak áll, noha az csak a felszín. Az számít, mit mutat meg, mit hoz felszínre az erőszak.Egyre inkább nyilvánvalóvá válik számomra, hogy minden történet arról szól, hogy eljön az életben az a meghatározó pillanat, amikor bepillanthatunk önmagunkba vagy a másikba – egy olyan helyzet, mely megmutatja, kik vagyunk igazából.
Egy ilyen pillanat − vagy pontosabban az ilyen pillanatok − is részei annak, amit én Mindennek hívok.
A Minden a mindenkori emberiség kiapadhatatlan tava. Ebben a tóban olyan igazság lakozik, amely mindannyiunkat érint, a kortól függetlenül, amelyben élünk. Ez a fajta igazság kitér az egyre nyomakodóbban jelen lévő megrendezett valóság csillogó tükörképe elől. A Minden a Semmi ellentéte. A Semmi szörnyű hely, ahol semminek sincs értelme, ahol semmi nem kötődik az életünkhöz; ahol nincs igazi élet, nincs igaz szerelem vagy szeretet sem. Innen csak menekülni lehet. Ez az értelmetlenség, a jelentésmentesség szelleme, amely elől a gyerekek a Semmi című regényemben oly kétségbeesetten próbálnak menekülni. De hová? A regény figyelmes olvasói tudják, hogy a szörnyű tettek mögött átvitt értelemben valóban megtalálják a Mindent. Akkor is, ha az, amit a Semmi elől menekülve tettek, olyan kegyetlen, hogy valószínűleg sosem lelhetik örömüket a megtalált Mindenben. Nagyobb szerencséje van az olvasónak (és az írónak!): a Minden olyan hely, ahol minden összefügg, ahol mindennek van értelme. Olyan hely, ahol meleg, békés főn szél fújdogál, ahol nyugalom és harmónia uralkodik. Ezen a helyen nem ismerik a félelmet, mert minden ugyanannak a tónak a része, a lét tavának, az együtt-létezésnek a része.
A Minden tavából csapolok írás közben. Nemcsak a kötetben található összes történet való innen,hanem bármi, ami az én tollamból származik.
Írás közben minden egyes karakterbe belebújok, az ő életüket élem, legyenek fiatalok vagy öregek, férfiak vagy nők, ilyen vagy olyan tulajdonságokkal.
Az az érzésem, hogy ezzel a kötettel hosszú időre kimerítettem, amit a fiatal felnőtt hang bennem mondani akart. De ez nem azt jelenti, hogy a Mindent teljesen kimerítettem volna! Épp ellenkezőleg.
A Minden kimeríthetetlen. A Minden az emberiség egészéé. A Minden az a létezés, amin osztozunk, a belső hangunk, az, ami a sorok közt húzódik meg.
A Minden az, amit hallunk, amikor megfeledkezünk magunkról és nagyon fülelünk. A Minden az a hely, ahol a macskák nem félnek a krokodiloktól, ahol a teknősök kibújnak a páncéljukból, s ahol a vadlovaknak nem kell menekülniük.
A Minden az, ami számít.
Janne Teller
New York, 2015. február 2.
