A leghíresebb csínytevő
Astrid Lindgren Juharfalvi Emilje a világ leghíresebb és legaranyosabb rosszcsont gyereke: Emil mindig jót akar, de valahogy mindig balul sülnek el a dolgok. De szerencsére a büntetés is élvezetes, és a családja épp ugyanúgy szereti a csínyekkel együtt, mint jó magaviseletű kishúgát. És hogy miből is lesznek a csínyek? Azt Emil maga mondja el a legpontosabban!
Méghozzá akkor, amikor kishúga, Ida megkéri, hogy találjon ki neki is egy csínyt, mert ő is szeretne bejutni a fészerbe, ahol Emil farigcsálja a fabábuit, amikor büntetésbe küldik. De Emil azt feleli:
"A csínyt nem lehet kitalálni. A csíny, az csak úgy lesz. Hogy valami csíny, azt csak utána tudja meg az ember."
A két kis kötet nagyon-nagyon jó olvasmány első olvasó gyerekeknek: a vastag, hosszú fejezetekből álló Juharfalvik után ezek a kicsi, színes, nagybetűs kötetek önálló olvasmánnyá teszik Juharfalvi Emil kalandjait. Lindgrent szerencsére nem kell bemutatni, egyszerűen a legnagyobb valaha élt írók egyike, minden könyve didaxistól, gügyögéstől mentes. Világában a nem átlagos gyerekek, mint Emil, vagy Harisnyás Pippi is otthonra, barátokra, megértésre találnak, és nem kell megváltozniuk: itt mindenkit úgy fogadunk el, amilyen. Az apa például bocsánatot kér, amikor tévedésből, Ida helyett zárja be Emilt a fészerbe.
Amikor hazavittem a két könyvet, a hétéves, aki az egyik nagy kötetet felolvasásból ismeri, a másikat önállóan olvasta, rávetette magát a kiskönyvekre, és gurgulázó nevetéssel olvasta végig mindkettőt egymás után még aznap este. Íme, így foglalta össze:
“A Macskaháj tanyán lakik Juharfalvi Emil, aki nagy csínytevő, és a kishúga, Ida, aki viszont nagyon jó kislány. Ahányszor Emil elkövet egy csínyt, az apja beküldi a fészerbe. Emil minden egyes alkalommal farag egy bábut. Az apukája azt hiszi, így leszoktatja Emilt a csínyekről, pedig Emil remekül érzi magát a fészerben.
Ida is szeretne elkövetni egy csínyt, és bekerülni a fészerbe, mint Emil. Sikerül is neki: Lotta, a tyúk tojásait egy fának dobálja, hogy megnézze, nem romlottak-e. Tizenkilenc tojás volt: Ida mindet összetöri! Az apja azt hiszi, hogy Emil volt, de vacsoránál Ida elárulja, hogy nem Emil volt, hanem ő.
Azért tetszett ez a könyv, mert vicces volt, mint a többi Juharfalvi Emiles könyv. Nagycsoportosoknak és kisiskolásoknak ajánlom: felolvasásra és saját olvasásra is jó. Elég nagy betűkkel van írva, könnyen lehet olvasni.” (Lea, 7)
