A kis vakond, ahogy még nem ismertük
Mi itt a kiadóban nagyon, de nagyon szeretjük ezt az új könyvünket, és azt gondoljuk, hogy titokban mindenkinek be fog jönni! Borzasztóan vicces, mélyen őszinte, szerethető, tanulságos könyv az egész családnak. Olvassátok szeretettel, és ne hagyjátok, hogy a ti fejetekre is rácsináljon valaki!- Emrich Kriszta ajánlója.
Vakondzavar
- Anya, EZ a Kisvakond?
- Neeem, ez egy kis vakond, akinek rákakiltak a fejére.
Igen, egy kis hátránnyal indult az új mese, a kisvakond-vonal bekavart. Pedig a lelkesedéssel nem volt baj - oda voltam az eredeti, német változatért, igaz, nem beszélek németül. De hát a képek!! Ez egy képeskönyv, ha jobban meggondoljuk, amelynek olyan kifejezőek a rajzai, hogy valójában szanszkritul is írhatták volna, akkor is átüt a történet. Ami dióhéjban összefoglalva maga a cím:
"Mese a vakondról, aki tudni akarta, hogy ki csinált a fejére".
Csiklandóan infantilis téma, nincs ex-hippi, -punk vagy -alteres anyuka, aki ne kapná le azonnal a könyvet a polcról. Adott egy szerencsétlen rövidlátó vakond, akit valaki egyszer csak lekakál (igazi antihős, akivel ezen a ponton elég nehéz azonosulni). Erre ő begurul (na, az antihős itt már kicsit hősiesedik) és elindul, hogy felkutassa a tettest. A vaksi detektív minden élőt és élettelent meggyanúsít, aki szembe jön vele. Azonban a gyanúsítottakat sem kell félteni: nemes egyszerűséggel végtermékük mintájának bemutatásával bizonyítják ártatlanságukat. Ez ám a pechszéria, de innen szép nyerni! Végül az igazságügyi excrementum-szakértők bevonásával megoldódik a rejtély, és fény derül az elkövető személyére is, ami súlyos következménnyel jár, e két utóbbi információt azonban semmiképpen nem árulom el (rágjátok csak le ti is a körmötöket!). De mindenkit megnyugtathatok, hogy Vakondunk hőstettet, még ha kicsit is hajt végre.
Detektívtörténet képregényben
A történet vagány-vicces, a rajzok zseniálisak. Bájos az ismétlődő szerkezet ebben a mesében is, akárcsak a Julia Donaldson-mesékben (A róka zoknija, Graffaló, Boszi seprűnyélen, stb.); a régi jó ismétlődés a Kis gömböcből vagy a Három kismalacból. Nagyon életteli a vakond figurája: az esendő lény, aki kiáll magáért, kiharcolja az igazát, egy kis Nyúl Béla szódásüveg-szemüvegben. Talán pont a Donaldson-mesékhez való hasonlósága (történet és rajzok jól eltaláltsága) miatt valahogy vártam a rímeket a szövegben, de nem voltak, pedig jó lenne úgy is elolvasni.
Ami pedig a mese hatását illeti
Az átlagos mesefogyasztási szokásokkal bíró 4,5 éves fiam nem nevetgélt a történeten, sem a kaki különböző megjelenésekor, ráadásul neki rövid is volt (na, berendelte utána a Mosonyi Alíz-féle Csipkerózsikát, kis híján beletört a bicskánk a hosszába). Ellenben a 2,5 éves harsányan nevetett mindenhol, ahol az elvárt volt, többször meg kellett állni az állatos képeknél (őt még lenyűgözte, hogy a tehén akkora, hogy nem fér bele a mesekönyvbe, csak a feje vagy a feneke), és számára ideális hosszúságú is volt. Úgyhogy végül is örülök, mert végre lesz egy könyv (egy jó történet jó illusztrációval, de-jó-lenne-rímekben szöveggel), amit a kicsi saját maga megkap, nem pedig a bátyjától örököl, és amin kedvére röhöghet, miközben bilizni tanul :)
Ők pedig a szerzők:
