A kapu valahogy magától kinyílt
Azt hiszem, jó ötlet volt, hogy Dániel Andrást, az író-illusztrátort (vagy inkább illusztrátor-írót?) pont Gévai Csilla illusztrátor-író (vagy inkább író-illusztrátor?) faggatta első mesekönyve megjelenése kapcsán. Csilla és András is otthonosan mozognak mindkettő szerepben, most sajnálom igazán, hogy nem videóinterjú készült, mert biztos nagyon jó hangulatban telt! Az interjúból többek között kiderül, mi volt a Mumus, hogy a mese hozta-e a rajzokat, vagy fordítva, és milyen nagyapai örökségnek köszönhető Matild és Margaréta, ami szerintem sikerkönyv lesz idén!
- Most jelenik meg első mesekönyved a Matild és Margaréta, melyben hat mese található két vénecske boszorkányról. Ezt a könyvet te írtad és rajzoltad is. Azt gondolnám, hogy a te esetedben a rajzok hozták magukkal a meséket.
- Ez nem egészen így van. Még igen fiatal koromban, amikor még nem dőlt el, hogy mit is akarok, hogy a képzőművészet vagy az irodalom fele veszem-e az irányt, akkor kezdtem meseírással foglalkozni. Kettős vonzás volt, akkoriban nem tudtam, hogy mi leszek, ha nagy leszek.
- Ezt képzeljem úgy, hogy komoly szándékkal leültél és írtad a meséket?
- Igen. Abszolút elszántan, a feladat komolyságához illő arckifejezéssel írtam a meséimet. Sőt, egy kérészéletű gyerekújságot is szerkesztettem.
- Mi volt a címe?
- Az újság neve Mumus volt, és igazi világsiker volt, nem kevesebb, mint öt számot meg is ért! Illusztráltam ebben az újságban is, majd illusztráltam Török Sándor: Kököjszi és Bobojsza című könyvét is. Tehát elindult egy ilyen vonal az életemben, amitől aztán erről egy éles váltással elkanyarodtam.
- Hát itt! Megszűnt ez az újság, akkor még publikáltam itt-ott újságokban meséket, aztán győzött a képzőművészet.
- Sokféle típusú mese van, te milyeneket szerettél volna írni? Mondjuk például E.T.A. Hoffmann típusúakat vagy olyanokat, amilyeneket Gulácsy Lajos írt, vízió-meséket? Egyáltalán, kizárólag gyermekeknek akartál írni ebben az időszakban?
- Amiket akkor írtam, az inkább gyerekeknek szóló történetek voltak, bár volt egy-két olyan írás is köztük, ami határesetnek tekinthető. Igazság szerint annak idején az volt a problémám, hogy nem találtam meg a saját történeteimet. A saját problémát – ezt, így utólag, talán az életkorom is magyarázza. A hogyant még csak sejtettem, de a miről hiányzott. Valami, hogy úgy fogalmazzak, lötyögött bennük. Úgy éreztem, hogy nagyon írnám őket, de nincs meg a sztori.
- A késztetésed megvolt az írásra, de mitől jött az, hogy a gyerekeknek akartál írni?
- Hogy honnan jött a gyerekirodalom iránti érdeklődés, azt most nehezen tudnám neked rekonstruálni ennyi év távlatából. De jó kérdés. Mondjuk, volt közvetlen inspiráció is. Az író Török Sándor a családunk jó barátja volt, gyakran járt nálunk, nagyon szerettem őt. A nagyapámnak volt nagyon jó barátja, volt szerencsém megörökölni őt. Lehet, hogy az ő hatása is sokat számított.
- Huh, ez jól hangzik! Jó kis örökség! Akkor te gyermekkorodtól kezdve ismertél egy híres meseírót, aki egyértelműen pozitív példa lehetett előtted.
- Igen. Másrészt, aki meséket kezd írni, annak mindig van egy Isten tudja honnan jövő – késztetése, hogy ezt tegye. Ott van a gondolkodásmódjában, a habitusában, ami nyitottá teszi őt erre a világra. Ami még közrejátszhatott abban, hogy a gyermekirodalmat választottam, hogy sokat foglalkoztam gyerekekkel, csináltam gyerektábort is, otthonosan mozogtam a gyerekek között.Valahogy kézenfekvő volt, hogy nekik írjak.
- Épp a napokban beszélgettem Gyöngyösi Adrienn illusztrátorral, hogy milyen érdekes, hogy ebben a rajzoló szakmában zömmel nők vannak, és sajnálatos módon kevés a férfi. A férfi illusztrátoraink munkái viszont nagyon markánsan elütnek a lírai, lágy vonalvezetésű kolléganőiktől. Erre itt vannak a te munkáid, ami tele van líraisággal, finomsággal. Remek ellenpéldája vagy ennek a közhelynek, amit olyan ügyesen felállítottunk az Adriennel.
- Most erre kéne mondanom valamit?
- Ha azt nem is, de az utolsó hetekben, amikor a Matild és Margarétán dolgoztam és már nagyon szorított a határidő, a környezetemnek feltűnt, hogy egyre több punkzenét hallgatok... Az tény, hogy elkanyarodtam a festészet felé, s a célcsoport itt már nem a gyerekek voltak.
- Tehát a szövegeid műfajában maradt a mese, a vizuális világodban viszont jött egy markáns felnőtt vonal.
- Nem, a mese hosszú időre aludni ment.
- Akkor a Matild és Margaréta című könyved először hangolta össze a te írói és vizuális világodat.
- Igen, miközben hosszú éveken keresztül nem foglalkoztam ilyesmivel. Mármint mesékkel. Írni írtam, de inkább alkalmazott dolgokat: könyvkritikát, kulturális ajánlókat.
- Te eredetileg mit tanultál?
- Festészetet. A grafikába úgy mellékesen belesodródtam. De makacs vagyok, ha valamit kitalálok magamnak, akkor nehezen jövök le róla, ilyen a festészet is. Festek, kiállítok galériákban, ez fontos része az életemnek. A meseírás és az illusztrálás egy ideig teljesen háttérbe szorult. De ahogy múltak az évek, egyre jobban éreztem, hogy vannak nekem ezzel kapcsolatban még törlesztendő számláim. Eközben mindig vonzott a könyv, mint műfaj is. Éreztem, hogy az íráshoz is közöm van, a képzőművészet adott volt. A festészetből nem könnyű megélni. Van érzékem hozzá, hogy olyan dolgokat válasszak, amiben nem kézenfekvő az anyagi siker. Így a festészet mellett elég hamar elkezdtem újságokba illusztrálni: karikatúrákat, rajzokat készítettem, és ebből éltem jól-rosszul egy darabig, míg aztán képszerkesztő lettem a Figyelő című hetilapnál, ez egy gazdasági hetilap, majd ugyanitt tíz évig voltam a lap művészeti vezetője. Így adódott, hogy belekeveredjek egy kicsit az újságírásba is.
- Méricskélted valaha is magadban, hogy melyikhez van nagyobb affinitásod az íráshoz vagy a rajzhoz?
- Szerintem az majd a végén derül majd ki, de remélem még nincs vége a történetnek.
- Nem azért kérdeztem, hogy figyelmeztesselek a számvetésre! Olvastam a meséidet. Nagyon szépnek találom szövegeidet. Sok illusztrátor-író esetében az az érzésem, hogy van egy nagyon erős képi világuk, de a szövegen, amit írtak hozzá, inkább túl akartak lenni. A Matildés Margaréta tele van szójátékkal, gyermeklogikának tetsző helyzetekkel. Mondjuk én már eleve szeretem, hogy a történet két öreg hölgy boszorkányról szól. Nekem tetszik, hogy egy férfi elgondolkodik öreg hölgyekről, hogy ők mit csinálnak, hogy élhetnek. Kinyitottál egy új kaput az életedben, megjelenik az első mesekönyved. Mi lesz ezután? Készülődik egy újabb könyv?
- Igen, készülődik. Bár azt a kaput nem is én nyitottam ki: valahogy magától kinyílt. Úgy három vagy négy évvel ezelőtt egy reggelen arra ébredtem, hogy egyszer csak, a semmiből, van egy történetem. Ez tizenöt éve nem fordult elő velem. Szinte faltól falig meg volt, így fogtam magam, és leírtam. Ez történetesen egy mese volt. Illusztrációkat készítettem hozzá, mintegy próbaképpen: megy-e? Aztán lassanként el kezdtek jönni a történetek, mint például Matildék... Most több tervem is van, de konkrétumról talán még nem beszélnék. Izgat a dolog: ismét szembe jött velem valami, amiről azt hittem, hogy már nincs is: a meseírás.
- Kik a kedvenc kortárs szerzőid?
Be kell, hogy valljam, amióta a gyerekeim kinőttek a mesefogyasztó korból, túl sok gyermekirodalmat nem olvasok. Mosonyi Aliz régóta nagy kedvenc. A fiatalabbak közül például Máté Angi meséit szeretem. Kiss Ottó zseniális verseket ír, az ő abszurd világa nagyon bejön nekem.
- És a vizuális oldalról kik a kedvenc alkotóid?
Baranyai András munkái jutnak elsőre eszembe. Molnár Jacqueline és Szulyovszky Sarolta munkáit is szeretem.
- Végül, ha társadalmi jelenségekkel, problémákkal foglalkozó könyvet írhatnál, akkor te milyen témát választanál?
- Ezen a kérdésen én egy másodpercig nem gondolkoztam még soha. Ha így megkérdezel, hát az öregekről, a felesleges, pályán kívüli emberekről, akikkel valamiért senki nem foglalkozik, na róluk szívesen írnék könyvet.
- Szerintem ezt a szociálisan érzékeny világ megjelenik a Matild és Margarétában is! Már eleve a főszereplők is öreg hölgyek, nem menő tini boszorkányok, és a ház, ahol a történetek játszódnak kívülről elhagyottnak és romosnak látszik.
- Engem az a világ jobban érdekel, ami a főutakon túl van, kíváncsi vagyok a rosszul világított mellékutcákra. A kicsit lepusztultabb, kiszolgáltatottabb, elfeledettebb világ vonz.
- Sok sikert a könyved megjelenéséhez! Jut eszembe, október 31-én szerdán 17 órától mindenkit szeretettel várunk a Pagonyba a könyv bemutatójára. Egy biztos, Matild és Margaréta alaposan ki fognak porszívózni előtte a boltban, hogy méltóképpen várják az életükbe belekukkantó olvasókat.
