A humor bátorrá tesz
Anna Laura Cantone-val, az elismert, fiatal olasz illusztrátorral beszélgettünk röviden e-mailben. Gyertek el csütörtökön A cica, aki haza akart mennibemutatójára, nézzetek meg egy részletet a meséből Mariska bábszínházában, színezzétek ki a cicákat és a baglyokat, amiket Anna Laura Cantone rajzol nektek. A nagyobbak közben meghallgathatják, mit mesél a rajzolásról Cantone, akivel Körner Júlia fog beszélgetni.
Pagony: Mióta illusztrálsz?
Anna Laura Cantone: 1999-ben kezdtem hivatásszerűen ezzel foglalkozni, amikor elkezdtem az egyetemet, de egész életemben ezt akartam csinálni, és nagyon örülök, hogy sikerült. Ez volt a legkedvesebb elfoglaltságom, sőt szenvedélyem korábban is. Ha nem rajzolhattam volna, az olyan lett volna, mintha egy gyereket eltiltottak volna az édességtől.
- Ugyan könnyű felismerni a stílusodat, mégis minden könyved kicsit más technikával készült.
- Imádok kísérletezni, kipróbálni magam újabb és újabb műfajokban, minden alkalommal olyan, mintha új ruhát húznék!
- Milyen volt A bagoly, aki félt a sötétben című könyvet újra rajzolni?
- Nagyon élveztem. Különösen azért éreztem át, mert amikor kicsi voltam, én is sokáig féltem a sötéttől. A kedvenc részem az, amikor a kis bagoly azt mondja a mamájának, hogy ő már pedig nappali madár akar lenni, nem éjszakai.
- Nagyon sok képedre írsz rá. Miért?
- Mi inspirál?
- Jacovittitől, aki képregényrajzoló, Alexander Calderig, aki absztrakt szobrokat készít, számtalan kortárs képzőművész alkotásai inspirálnak. És egész egyszerűen szeretek rajzolni, és azt szeretném, hogy aki látja őket, az is jól érezze magát. Segít a képzelőerőm és egy egészséges adag őrültség.
Az olaszok állítólag mind utazók, költők és álmodozók. Én az álmodozók közé tartozom, néha ki sem nyitom a szemem. Nevetni szeretek és mosolyt csalni az emberek arcára. A humor merésszé tesz.
