A férfi, aki...
Erről a könyvről nehéz írni. Amilyen könnyen olvasható, olyan komplex, érzékeny és sodró. Nem lehet róla elfogulatlanul írni. Sugár Judit egy szuszra elovasta, és azon nyomban le is írta benyomásait Guus Kuijer holland gyermek- és ifjúsági író könyvéről.
Thomas 9 éves, életcélja, hogy boldog legyen. Naplót vezet, a Minden dolgok könyvét, szerelmes a 16 éves féllábú Elizába, akinek leveleket ír. Istenhívő családba születik, ennek ellenére apja rendszeresen veri az anyját és őt is. Szomszédjukban egy különös boszorkány él, Von Amersfoortné, aki varázserejű könyveket és szép adag lelki útravalót ad Thomasnak. És akkor még Annie M.G. Schmidt-ről és Jézusról nem is beszéltünk...
Röviden ezek a tények, a Minden dolgok könyve azonban sokkal több ennél. A történet egyes rétegei mind magukba rántanak és nem engednek: egy gyerek szemszögéből tisztán látjuk a hit kontra hitetlenség témakört, nemcsak belecsöppenünk, de részt is veszünk egy mindennapos erőszakkal terhelt család életében: „A férfi, aki veri a feleségét, önmagára hoz szégyent.”
A kiállás, az egymásért lázadás, az életre való felkészülés/felkészületlenség finoman bontakozik ki a kis kötetben. Feszülten követjük végig az eseményeket, és bár elindul egy gyógyító folyamat, még koránt sincs vége. Valódi lezárás nincs, kérdések maradnak.
A szereplők karaktere az elejétől a végéig épül, alakul: a Bibliát szorongató apa küzd kegyetlenségével, Thomas nővére, Margot, az idegesítő testvér szerepéből észrevétlenül alakul át megmentővé, az elnyomott anya pedig lassan kezdi felismerni tarthatatlan állapotát. Egyedül a szomszéd, Von Amersfoortné, szerepe állandó, végigkíséri a történetet, ő minden titkot tudója. Tanítja Thomast észrevétlenül: az Emil és a detektívekkel bátorságra, Annie M.G. Schmidt (!!!) verseivel pedig mosolyogni. A Jézussal folytatott titkos társalgások szórakoztatóak, összefüggéseket keresnek és találnak hit és való élet között, megingatják a vallás megkérdőjelezhetetlenségét.
„Czukor tanár uram
szombaton piszkosan
mossa a lábát az akváriumban.
És amíg pancsikál,
torkából jódli száll:
hollári, hollári, hollári-plim-plam.”
(Annie M.G. Schmidt)
Ha egyszer valaki kézbe veszi a Minden dolgok könyvét, egészen biztos, hogy az utolsó lap utolsó betűéig nem teszi le.
