Miért más a Rumini Tükör-szigeten, mint a többi rész?

Tudd meg Beleki Júlia kamaszkritikájából!

"Tizennégy évesen persze tisztában voltam azzal, hogy kiöregedtem a regény célközönségéből, de még mindig a sorozat rajongójaként úgy éreztem, végzetes hiba lenne kihagyni a Tükör-szigetent, már csak arra a nyolcadik részt záró cliffhangerre való tekintettel is, ami valószínűleg sokunk fantáziáját megdolgoztatta a Rumini kapitány után…"

 

rumini_tukorszigeten_borito_1000px.jpg

Berg Judit talán legnépszerűbb és leghíresebb könyvsorozatát, a Ruminit remélhetőleg már senkinek sem kell bemutatni. A kaland, illetve fantasy műfajait kiválóan ötvöző regények meghatározó részét képezik sokak gyerekkorának, köztük az enyémnek is. Az első regényeket apukám olvasta fel hatéves koromban esti meseként, a Fényvizekent már egyedül szúrtam ki a könyvesboltban, a Rumini kapitány megnyitóján pedig olyan extázisban dedikáltattam a befejező kötetet, amire csak egy vérbeli rajongó képes. Továbbá a sorozatnak köszönhetem, hogy megszerettem olvasni, és elkezdtem írni, amikért szintén elképesztően hálás vagyok.

Így aztán egy percig sem volt kérdés, hogy a Rumini 9-et a megjelenését követően azonnal meg kell kaparintanom. Tizennégy évesen persze tisztában voltam azzal, hogy kiöregedtem a regény célközönségéből, de még mindig a sorozat rajongójaként úgy éreztem, végzetes hiba lenne kihagyni a Tükör-szigetent, már csak arra a nyolcadik részt záró cliffhangerre való tekintettel is, ami valószínűleg sokunk fantáziáját megdolgoztatta a Rumini kapitány után…

Keresd itt az új részt!

Tehát a Rumini Tükör-szigeten pontosan onnan indul, ahol a mindenki által utolsónak hitt nyolcadik rész zárult. A Szélkirálynő legénysége szokás szerint a legnagyobb optimizmussal indul útnak Ördögrokolya kikötőjéből, ahol a jóságos Tégedille még Negróból is kiirtotta a benne rejlő gazságot, nem is beszélve azokról a bűnözőkről, akik hőseink számításait az eddigiekben mesterien keresztülhúzták. Azonban mielőtt még Ruminiék túlságosan beleélhetnék magukat a hirtelen jött boldogságba, egy ártalmatlannak tűnő tengeri fürdőzés következtében Negró és Sajtos Rozi elkapnak egy gyógyíthatalan betegséget, aminek az ezüstös csillogás mellett a gondolatolvasás is a tünetei közé tartozik. Habár az orvosok szerint a higanyhidra mérgezésének nincsen ellenszere, Fecóéknak tudomására jut egy kétes eredetű történet, mely szerint mégis van remény Rozi számára. Ám a gyógyító hatású szerhez a Szélkirálynőnek Tükör-sziget felé kellene hajóznia, melyet a tisztek mélységesen elleneznek. Az egyetlen esélyt az újdonsült hősszerelmes, Rumini és az elsődlegesen aggódó családapa, másodlagosan pedig mindenre elszánt kalandor, Galléros Fecó nem tervezik ilyen könnyen veszni hagyni…

A regény cselekménye a rejtélyes Tükör-szigeten és annak tükörképén játszódik, melyek, habár távolról szakasztott másai egymásnak, valójában egészen különböző, egymással ellentétben álló erők uralkodnak a két földdarabkán. A könyv elején még teljes homály fedi az eredetüket, de a cselekmény előrehaladtával egyre többet tudunk meg róluk, ahogy Tükör-sziget furcsa őslakosainak történelméről is, ami kifejezetten hozta az eddigi regények által megszokott részletességet, fantáziát, illetve kidolgozottságot. A könyv mondanivalója számomra abszolút átjött, bár párszor úgy éreztem, a regényben a mögöttes tartalom könnyebben értelmezhető az én korosztályomnak, mint a kisiskolásoknak, de remélhetőleg mindenki annyit fog beleérteni a történetbe, amennyit csak szeretne. Mindenesetre annyi biztos, hogy a jó és a rossz örökérvényű harcát egy teljesen új szemléletből mutatja be az írónő, mint az eddigi kötetekben.

Az elgondolkodtató filozófiája mellett még a romantikus szál hangsúlyossága is minden szempontból újítást hozott az eddigi ruminis műfajba, amelyet nehéz lenne egyetlen kategóriába besorolni. A Tükör-szigetenre az első nyolc kötettel összehasonlítva leginkább a másmilyen jelző illik, ha figyelembe vesszük azt, amiket egy hozzám hasonló rajongó elvárhatott ettől a résztől a megjelenése előtt.

 

ruminitukor.jpg

A legtöbb ruminis elem megtalálható a könyvben, úgymint a kalandosság, a sorozatra jellemző humor, az ötletes leírások, vagy a kiváló nyelvezet, ami egyszerre szólít meg egy hatévest és a szüleit, ezzel elérve, hogy a regény bárki számára olvastassa magát. Ugyanakkor pár, számomra kedves dolog hiányzott a könyvből.

Utólag elgondolkodtam azon, vajon miért támadt bennem ez a bizonyos hiányérzet a Tükör-szigeten kapcsán, mostanra viszont sikerült megbékülnöm azokkal a változásokkal, amiket észrevettem, és sikerült megtalálnom a magyarázatot arra is, hogy miért volt rájuk szükség.

Az egyik, ami feltűnt, az a történet cselekményének egyszerűsége. Valahogy nem volt benne annyi helyszín, annyi fordulat, vagy éppen annyi akció, mint például a Rumini Datolyaparton-ban, pedig egy jó Rumini-regény éppen a szövevényességétől lesz az igazi. Végig Tükör-szigeten, vagy annak tükörképén járunk, gyakorlatilag egyetlen cselekményszál viszi előre a történetet, kisebb kitérőktől eltekintve.

A másik, hogy gyakorlatilag egyetlen főgonosz karakter jelenik meg a műben, akinek elég sablonos céljai vannak ahhoz képest, hogy ő okozza a bonyodalmat is a regényben. Nem tudjuk összehasonlítani őt se Viperával (aki a kedvenc ruminis rosszfiúm), se André De Majréval, se Metamorral a részletes kidolgozottság szempontjából. Ő egyszerűen a gonosz, akinek gonosz céljai vannak.

A harmadik, és egyben utolsó, ami nagyon hiányzott, az bizonyos főszereplők elevensége. Amíg Rumini és Rozi gondolatai és érzései maximálisan átélhetők, addig Balikó és Fecó sajnos be lettek áldozva annak, hogy nem ők a legfontosabbak a történetben. Fecó a vagány, menő, de felelősségteljes apuka, az új részben a tökéletes jófiút testesíti meg, akinek Balikó a másodhegedűse, aki ugyan mindenhol ott van, de valójában sehol sincs nagyobb jelentősége, nincs saját véleménye az eseményekről.

Összegezve az eddigieket, elfogadtam, hogy ennek a regénynek más az üzenete, és mást szeretne közvetíteni, mint az eddigi részei a sorozatnak. A szövevényességet valamennyire a filozófia váltotta fel, ami talán nem is nagy meglepetés, hiszen a történet szereplői ugyanúgy felnőttek, mint mi, ugyanúgy változtak, komolyodtak, ahogy az olvasók is az elmúlt évek folyamán. A megszokott, egyedi főgonosz karakterek helyét az egyetemes gonosz vette át, ezzel általánosítva az eddigiek céljait, vágyait, hozzáállását. Fecóék háttérbe kerültek, míg a romantikus szál felerősödött. Rumini és Rozi románca gyönyörűen jelenik meg a cselekményben, ők a valódi főszereplői ennek a résznek, az egymásra találásuk ábrázolása igazi szívet melengető érzés lesz az olvasóknak.

A Rumini Tükör-szigeten számomra érdekes esettanulmány volt arra vonatkozólag, hogy akkor is élvezetes-e egy Rumini-regény, ha az eddigieknél elvontabb eszmék jelennek meg benne. Élvezetes volt. Egészen másképp, de szerintem ez a rész is el fogja érni a célját az olvasók körében, mint ahogy a korábbi kalandok tették. Továbbra is a sorozat rajongójaként bíztatok mindenkit arra, hogy legyen nyitott és felkészült a kilencedik Rumini-hez, és cserébe valami olyasmit fog kapni, amit korábban még soha.

 

Szerezd be itt a könyvet!