Imádok kísérletezni!

Berg Judit interjú

Hihetetlen dolog történt Berg Judittal a legújabb Rumini írása közben! Hogy mi, az kiderül a vele készült interjúban, ahonnan azt is megtudhatod, hogy ő vajon melyik szereplő lenne a saját regényében! Tarts velünk, és várd a Rumini Tükör-szigeten című könyvet, ami hamarosan érkezik!

– Nagyon sokan várták már, hogy Rumini kalandjai folytatódjanak. Neked milyen érzés volt újra elmerülni ebben a kalandos világban? És hogyan tudtál ráhangolódni, visszatalálni?

portre.jpg
Fotó: Szöllősi Mátyás

– Egy ideje érlelgettem már magamban a történetet, szépen gyűltek az ötletek, de eredetileg nem is hagyományos Ruminit terveztem, hanem egy novellafüzért, sok rövid kalanddal. Imádok kísérletezni a műfajokkal, volt már naplóregény, levélregény, dráma, így a novellafüzér is szuper ötletnek tűnt. Aztán írni kezdtem az elsőt, ami csak dagadt és bővült, mert sehogy sem voltam vele elégedett. Akkor azt gondoltam, hogy sebaj, ha egy novellába nem fér bele az első ötlet, akkor legyen belőle kisregény, az is izgalmas forma. De a történet kinőtte azt is, a Rumini pont attól olyan izgalmas, hogy kiszámíthatatlan események sokasága fonódik egybe, márpedig egy kisregénybe sem fér annyi kaland, amennyit én elegendőnek éreztem. Ezért végül újra átgondoltam, és harmadik nekifutásra hagyományos kalandregény lett belőle.

– Hogyan, mikor, mennyi idő alatt írtad meg az új kötetet?

– A Rumini írásával töltött időt nehéz mérni, mert a számítógéphez csak akkor ülök le, amikor nagyjából kirajzolódott a fejemben a történet íve, és megvannak a legfőbb fordulópontok és karakterek. Nem kell mindent előre tudnom, mert írás közben is rengeteg jó ötlet jut eszembe, de a történet elejével és a fontos dramaturgiai pontokkal muszáj tisztában lennem. És ez néha több hónapos munka, anélkül, hogy egyetlen szót is írnék. A Tükör-sziget alapötlete évekkel ezelőtt jutott az eszembe, de nem foglalkoztam vele. Amikor viszont írni kezdtem, a Rumini világ rögtön beszippantott és kitágította magát. Maga az írás rohamtempóban zajlott, körülbelül félév alatt elkészültem. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden nap írtam: nyaraltam és utaztam is közben, néha hetekig ki sem nyitottam a laptopot, de a balatoni úszások és a Magas-Tátrában meg az Alpokban tett túrák közben is forgott a fejemben a történet.

– Most, hogy befejezted, megint elbúcsúzol egy időre a Szélkirálynő matrózaitól?

– Nem, nem. Elképesztő dolog történt írás közben: miközben a Tükör-szigeten játszódó kalandokat írtam, párhuzamosan beindult egy új történet is a fejemben, amit annyira izgalmasnak érzek, hogy képtelen vagyok szabadulni tőle. Iszonyú jó volt írni a Tükör-szigetet, egészen lázba jöttem tőle, és az ott szerzett lendület szinte magától repít tovább. Az új történet egyszerűen nem enged pihenni, meg én sem engedem őt, így alig két héttel a Tükör-sziget befejezése után máris belevágtam a tizedik részbe. A két történet összefügg, a legújabb rész a Tükör-szigetről hazafelé vezető úton kezdődik, nagyjából öt nappal a kalandok után. Régen éreztem ezt az eufóriát írás közben, lassacskán már túl sok is az ötlet, pedig ez most egy meglehetősen hosszú rész lesz, talán az eddigi leghosszabb. A címe is megvan már: Rumini és az elsüllyedt világ. Miközben írom, hatalmas öröm, hogy hamarosan végre kézbe vehetem a Tükör-szigetet. Bevallom, nagyon jó most a bőrömben lenni, bár elég fárasztó is egyben, mert néha még éjjel is felébredek egy új ruminis ötletre.

– Eláruljuk az olvasóknak hogy te Sajtos Rozi lettél ebben a kvízben, ez mit jelent neked?

rozi.jpg
Kálmán Anna illusztrációja

– Sajtos Rozi nem az én alteregóm, bár kétségtelen, hogy sok mindenben hasonlít rám. De én nem voltam olyan vagány és bátor, mint ő, bár már fiatal koromban is a Ruminihez hasonló, csibész, öntörvényű, de szerethető fiúk tetszettek. És én is imádtam a különös lényeket, emiatt rendeszeresen jártam az unokatesóimmal és tesóimmal állatlesre. Rozi olyan, mintha összegyúrtam volna gyerekkori önmagamat azzal a lánnyal, aki mindig is szeretettem volna lenni. Egyébként nagyon szeretem őt írni, az egyik kedvenc karakterem a sorozatból. 

– Hogyan harangoznád be Tükör-szigetet magát?

– A tükörben rengeteg a játéklehetőség, izgalmas, amikor egyszerre látunk egy tárgyat, személyt és a tükörképét, úgy, hogy lehetetlen eldönteni, melyik az igazi. Tükör-sziget mellett létezik egy tükörkép-sziget is, és eleinte nem lehet tudni, melyik a valódi. Vagy mi történik, ha életre kel az egyik szereplő tükörképe, aki megszólalásig hasonlít az eredetire, csak éppen egész mások a titkos céljai? Hogy lehet kiválasztani kettejük közül azt, aki hozzánk tartozik? Az is izgalmas, amikor a tükör nem a felszínt mutatja, hanem azt, ami a mélyben rejtőzik, vagy éppen torzítja a valóságot. Mi az, amit valójában látunk, és mennyit hihetünk belőle? És mi történik, ha egy másik szereplő szeme az én gondolataimat tükrözi vissza, vagyis ő azt látja, ami a fejemben jár? A Rumini Tükör-szigetenolyan kalandregény, amiben az eddigiekhez hasonlóan rengeteg kaland és veszedelem vár a szereplőkre, ismeretlen lények bukkannak elő hol barátságos, hol ártó szándékkal, miközben az események trükkös tükrös helyzetek körül bonyolódnak.