A furcsa csapat
Megjelent a Marci és Merkúr második része, a Marci és a bűvészolimpia! A legvidámabb osztály tagjai ezúttal négyfős csapatokban mérik össze egymással az ügyességüket és "varázstudományukat". Közben pedig megtanulnak együttműködni, és még a legkülönbözőbb osztálytársak is igazi csapattá kovácsolódnak. Olvass bele Wéber Anikó legújabb meseregényébe!
Reggel volt. A nap éppen felbukkant a házak mögül, egy madár éppen felröppent az égre, és az iskolában éppen becsengettek. Kezdődött a tanítás. Marci leült a helyére, Csenge mellé. Mögötte Merkúr és Bálint foglaltak helyet. Ők voltak a legjobb barátai. Kati néni belépett a terembe, és felemelte a kezét. Ezzel jelezte, hogy csendet szeretne. Amikor végre duruzsolássá halkult a lárma, a táblához lépett. Felrajzolt rá egy kalapot, a kalapba pedig egy kikandikáló, hosszú fülű nyulat.
– Szerintetek ez kinek a cilindere? – kérdezte a diákokat.
– Kati nénié! – kiabálta be Tibi azonnal.
Kati néni csak megrázta a fejét.
Tedd kosárba!
– Egy gazdag úré? – találgatott Csenge.
– Egy nyúltenyésztőé? – ötletelt Marci, Kati néni azonban még mindig nemet intett.
– Én tudom! Én tudom! Egy bűvészé! A bűvészek szoktak nyuszikat tartani a kalapjukban – vágta rá Feri.
– Bizony, ez a jó válasz! – bólintott Kati néni, majd ismét a tábla felé fordult, és felrajzolt öt karikát. Hármat kicsit feljebb, kettőt pedig alájuk, úgy, hogy összeérjenek.
– És azt tudjátok-e, minek a jele ez az öt karika?
– Az olimpiáé! Mindenféle sportban versenyeznek az országok. Apával néztük nyáron – fontoskodott Feri.
– Igen, én is láttam! – helyeselt Marci.
Kati néni elmosolyodott.
Olvass el egy ajánlót a könyvről!
– Bizony, ezt is jól tudjátok. Azért rajzoltam fel a bűvészek kalapját és az olimpia jelét, mert idén a mi városunkban is megrendeznek egy versenyt. A Bűvészolimpiát. A másodikos diákok mérhetik össze az ügyességüket és a tudásukat. Mindenféle versenyszám lesz, nem csak bűvészfeladatok. A jelentkezőknek jól kell tudniuk számolni, szavalni, énekelni, olvasni, kérdésekre válaszolni. Négyfős csapatok indulhatnak az iskolákból. A győztesek pedig nyernek egy-egy érmet és egy hatalmas kupát – mesélte Kati néni, és a magasba emelt egy plakátot. A képen nagy, aranyszínű serleg csillogott. Olyan, amilyet a sportolók szoktak kapni. A talpán felirat is állt:
I. HELYEZETT
A VÁROS LEGJOBBJAI
– Nos, ki szeretne indulni a versenyen? – kérdezte Kati néni.
Mindenkinek a magasba lendült a keze. A diákok úgy nyújtózkodtak, hogy majdnem kiestek a padból.
– Én! Én! Én! Én! – ordították egymást túlkiabálva. Kati néni csendre intette őket.
– Látom, hogy mindannyian szeretnétek részt venni a másodikosok Bűvészolimpiáján. De az a baj, hogy egy osztályból csak két csapat jelentkezhet. És egy csapatban négyen lehetnek. Akkor közületek hányan indulhatnak a versenyen?
Csend lett. Csenge a kezén számolt a pad alatt. Marci hirtelen nem is értette, mit kell kiszámolni. Merkúr azonban már be is kiabálta:
– Nyolcan! Mert kétszer négy az nyolc.
– Ügyes válasz! – dicsérte Kati néni, majd folytatta. – Mi huszonnégyen vagyunk az osztályban. Összesen hat csapatot tudunk alkotni. De ebből csak két csapatunk mehet a városi Bűvészolimpiára. Ezért tartunk előtte egy osztályversenyt, amin mindannyian részt vehettek, itt a teremben. Én hozom majd a feladatokat. Jó gyakorlás lesz. Az a két csapat, amelyik első és második helyezett lesz közületek, indulhat az igazi Bűvészolimpián is. A többiek pedig majd a nézőtérről szurkolhatnak nekik – ajánlotta Kati néni.
Erre még nagyobb lett a zsibongás. Mindenki szeretett volna nyerni az osztályversenyen. Máris azon gondolkodtak, kikkel alkossanak egy csapatot.
– Leszel velem? – kérdezte Csenge Marcitól.
Marci bólintott. Ő is izgatott volt. A legjobb barátaival akart egy csapatban lenni. Merkúrral, Bálinttal és Csengével. Máris hátrafordult hozzájuk. Csakhogy Merkúr nevét nagyon sokan kiáltozták, mivel ő számolt a legjobban az osztályban. Bármilyen matekfeladatot megoldott. Mindenki egy csapatban akart lenni vele.
– Csatlakozz hozzánk, Merkúr! Válassz minket! – integettek neki.
– Neeem! Engem válassz! – erősködött Tibi, aki túlharsogta a többieket. Ő tudott a leghangosabban kiabálni.
Merkúr azonban Marci legjobb barátja volt, ezért visszautasította Tibit.
– Én Marcival, Bálinttal és Csengével leszek – mondta határozottan.
Erre mindenki elfordult tőle, és Ferihez rohant, mivel Feri is nagyon sokat tudott. Mindig jól válaszolt Kati néni kérdéseire. Nem csoda, hogy a diákok egytől egyig körbevették az asztalát, és kérlelték.
– Feri, legyünk egy csapatban! – könyörögtek neki.
Csak egy diák maradt a helyén, egyedül. Ábel. Vele senki sem akart lenni. Ábel nem tudott se kötelet mászni, se szupergyorsan futni. Ha Kati néni felszólította, vagy kihívta a táblához, megijedt, és elrontotta a választ. Még a versszavalásba is belezavarodott. Marci látta, hogy Ábel lehajtott fejjel ül a helyén. Olyan picire húzta össze magát, amennyire csak tudta. Mintha el akart volna tűnni. Marci megsajnálta. Ő volt az osztályban a vidámságfelelős. Nem akarta, hogy Ábel szomorú legyen. De nem tudta, mivel vidítsa fel. Ábelt azonban nemcsak Marci vette észre, hanem Kati néni is. Tapsolni kezdett, majd a magasba emelte a kezét, hogy csendet kérjen.
– Ejnye! Túl nagy a zsibongás, és nem tudtok megegyezni. Ezért ÉN alakítom ki a négyfős csoportokat. Nem lesz több veszekedés! Azokkal kell egy csapatban lennetek, akikre rámutatok. Marci, te Csengével, Ábellel és Tibivel leszel. Merkúr, te pedig majd Bálinttal, Ferivel és Grétával alkotsz egy csapatot.
Kati néni folytatta a csoportok megnevezését, de a diákok ellenkezni kezdtek.
– Neeee! Nem veszekszünk többet, Kati néni! A barátunkkal szeretnénk lenni! – könyörögtek.
– Muszáj Ábel csapatába tartoznom? – morogta Tibi.
Kati néni erre összeráncolta a homlokát, és összehúzta a szemöldökét. Ha így tett, nagyon ijesztővé vált.
– Elég ebből! Ha nem fogadtok szót, senki sem vehet részt a Bűvészolimpián! Nem akarok több hisztit hallani! Azokkal lesztek, akiket én kijelöltem! Most üljetek egy asztalhoz a csapattagjaitokkal! Beszéljétek meg, mi legyen a csapatotok neve és a csapatkiáltás! Olyasmit is kitalálhattok, ami a bűvészekhez illik – ajánlotta Kati néni.
Marci összenézett Csengével, majd mindketten odasétáltak Tibi asztalához. Ábel is csatlakozott hozzájuk.
– Mit szólnátok, ha az lenne a csapatkiáltásunk, hogy Csiribí-csiribá-bumm? Az olyan bűvészes. Ezt mondják a bűvészek, amikor nyuszikat varázsolnak ki a kalapjukból – magyarázta Csenge.
– Nekem tetszik – örült Marci.
– Butaság. A csiribít nem a bűvészek mondják, hanem a varázslók – torkolta le őket Tibi.
– Akkor neked mi az ötleted? – kérdezte tőle Marci.
– Semmi! – kiáltotta dühösen Tibi, és ökölbe szorította a kezét.
– Muszáj kitalálnunk valamit, különben nem nyerhetünk – győzködte Marci.
– Úgysem nyerhetünk! Velünk van Ábel! Ő tuti mindent elront – mutatott Ábelra Tibi.
Csenge úgy összeráncolta a homlokát, mintha Kati nénit utánozná.
– Ne bántsd Ábelt! Mi majd segítünk neki.
– Akkor se nyerhetünk! – kesergett Tibi.
– Honnan tudod előre? – vitatkozott vele Marci.
– Mert Merkúr, Feri, Gréta és Bálint egy csapatban vannak. Merkúr számol a legeslegjobban. Feri a legokosabb. Gréta a legügyesebb tesiből, és Bálint énekel a legszebben. TUTI, hogy ŐK fognak nyerni – dühöngött Tibi.
– Majd sokat gyakorlunk, hogy jobbak legyünk náluk – biztatta őt Marci.
– Nem versenyzek. Fölösleges – mondta sötéten Tibi.
Összefonta a karját a mellkasa előtt, és összeszorította a száját. Csenge megharagudott rá, és elfordult tőle. Ábel meg sem mert szólalni, csak félve pislogott rájuk. Marci próbálta kibékíteni őket, de hiába. Eltelt a délelőtt, és ők nem találták ki sem a csapatnevüket, sem a csapatkiáltásukat.
– Holnap folytatjuk a készülődést. Mutatok nektek igazi bűvésztrükköket is. Jövő hétfőn pedig megrendezzük az osztályversenyt. Addig még mindegyik csapat gyakorolhat – mondta Kati néni a kicsöngetéskor. Marci már nem bízott benne, hogy az ő csapatuknak elég lesz egy hét. Aznap szomorúan ment haza. Apa észrevette, hogy valami baj van.
– Egész délután lógatod az orrodat. Mi történt, fiam? – kérdezte tőle a vacsoránál.
– Rendeznek a városban egy Bűvészolimpiát a másodikosoknak. Négyfős csapatok indulhatnak. Jövő héten tartunk egy osztályversenyt is. De az én csapattársaim szerint úgyse nyerhetünk – panaszolta Marci.
– Ha akarjátok, én is segítek nektek a felkészülésben! Hétvégén gyakorolhatunk itthon. Hívd meg őket hozzánk! – ajánlotta apa lelkesen.
Marci bólintott, és kicsit jókedvűbben fejezte be a vacsorát, de még az ágyában is azon töprengett, hogyan nyerhetnének. Vajon mivel békítse ki Tibit és Csengét? Hogyan nyugtassa meg Ábelt? Holnapra ki kell találnia valamit!
