Könyvek hosszú téli estékre
Bernát Barbara, Gévai Csilla és Wéber Anikó árulja el nektek, hogy mik azok a gyerekeknek és felnőtteknek szóló könyvek, amiket örömmel vesznek elő minden télen - ünnepek előtt, alatt és után.
Bernát Barbi
Mi az a gyerekkönyv, amit örömmel veszel elő minden télen, ha már van idő lelassulni?
Marék Veronika: Kippkopp karácsonya biztosan egy ilyen. Azt hiszem örökre belém égtek a képek az óriási szaloncukrok és díszek közt felmászó Kippkoppról :) Olyan, mintha a fa ágai közt egy másik csodálatos világ bontakozna ki, szinte érezni lehet a fenyő illatot és a melegséget. Nekem ez adja vissza leginkább a karácsony hangulatát, arról nem is beszélve, hogy mindig megkívánom miatta a habkarikát.
És mi az a nem gyerekkönyv, amit akkor veszel elő a hosszú téli estéken, amikor más csönd van a házban, és magadnak szeretnél olvasni?
Nem mondanám karácsonyi hangulatú könyvnek Robert Charles Wilson sci-fijeit, de mivel a tesómmal kialakult köztünk egy hagyomány, hogy az ő műveit adjuk egymásnak ajándékba, elég sokszor jártam úgy, hogy ezeket kezdtem el olvasni karácsonykor. A Pörgés, a Misztérium és a Bázis a kedvenceim tőle. Szerintem ilyenkor olyan sztorikat jó fogyasztani, amik nem túlzottan nehezek és megterhelőek a léleknek, de kellően izgalmasak, és egy másik világba repítenek.
Gévai Csilla
Mi az a gyerekkönyv, amit örömmel veszel elő minden télen, ha már van idő lelassulni?
Nekem, ha Karácsony, akkor a Mary Poppins-sorozat. Főleg Mary Shepard zseniális illusztrációi miatt. Az ő Mary Poppins grafikái mindig a pompát és a Karácsonyt juttatják az eszembe, csak bele kell néznem abba a sorozatba és már ott is vagyok a varázslatban. Szerintem két igazi varázsló van ezekben a könyvekben: Mary Poppins és Mary Shepard.
Ha viszont a magyar szerző háza táján söprögetném a havat, akkor bizony Marék Veronikától a Kippkopp a hóban! Mert visszarepít azokba az időkbe, amikor még a gyermekeim kicsik voltak, és a téli estéken hozzám kucorodva együtt izgulták végig a kismadár megmentésének történetét. Gyönyörű, mesékkel teli napjaink voltak akkoriban.
És mi az a nem gyerekkönyv, amit akkor veszel elő a hosszú téli estéken, amikor más csönd van a házban, és magadnak szeretnél olvasni?
A Karácsonyaimhoz nekem nem rendelődik hozzá más könyv, csak a Biblia. Jézus története. Az adventi időszakot mostanában tudatosan lelassítom. Próbálok nem bedőlni a vásárlási ingereknek, inkább az otthoni csendekre, halk zenékre és hangulatos fényekre teszem a hangsúlyt. Megrendelem a havat, aztán a gyermekeimmel együtt várom a Karácsonyt, mert fa alatt beleolvasni egy-két újonnan kapott albumba, regénybe, az mindig időtlen érzés.
Wéber Anikó
Mi az a gyerekkönyv, amit örömmel veszel elő minden télen, ha már van idő lelassulni?
Nagyon szeretek újraolvasni könyveket. Nem számít, hogy már ismerem a cselekményüket, a befejezésüket, attól még jó visszatérni a világukba, és ismét átélni a történeteiket. Rendszerint egy-egy évszakhoz, hónaphoz kapcsolok könyveket, így valóban vannak decemberi kedvenceim is, melyeket mindig advent idején veszek elő.
A karácsonyi mesék mellett ilyenkor újraolvasom Gimesi DórátólA Macskaherceg kilencedik életét, ami nem az ünnepekhez kötődik, mégis ünnepi hangulatot teremt bennem. Hitelesen szól emberi érzelmekről és nehézségekről. A szereplők egyszerre nagyon maiak és egyszerre mesebeliek. Bár tündérek, szobrok, manók és hercegek bukkannak fel a lapokon, aki volt már szerelmes és látott már maga körül szerelmeseket, biztosan felismeri a könyvbéli karaktereket is. De a kötet nemcsak az érzelmekről mesél, hanem a hétköznapokba beszivárgó tündérvilágról és arról, hogyan lehet az életünk része a csoda és a szépség. Minden leírt szónak, minden megalkotott metaforának és szimbólumnak megvan a történetben a jelentése, a pontos helye. Itt minden összefügg egymással, és egységes képet alkot. A varázslatot pedig csak tovább erősítik Szegedi Katalin illusztrációi. Bevallom, engem teljesen magával ragadott! Sokszor éreztem egy-egy sor olvasása közben: de hisz ez AZ a birodalom, ahol legjobban szeretek lenni!
És mi az a nem gyerekkönyv, amit akkor veszel elő a hosszú téli estéken, amikor más csönd van a házban, és magadnak szeretnél olvasni?
A másik nagy kedvencem szintén nem karácsonyi történet, mégis mindig decemberben veszem elő. Jane Austen regénye, az Emma. Nagyon szeretem a humoros és ironikus elbeszélésmódját. Emma pedig olyan hősnő, akivel könnyű azonosulni, hiszen mi, olvasók Emma érzésein és gondolatain átszűrve ismerjük meg a cselekményt. Olyan, mintha egy szerelmi krimit olvasnánk, a végén fény derül egy-egy titokra és rejtélyre. Talán kevesen tudják, de nagy hatással volt J. K. Rowlingra is, aki azt nyilatkozta: sosem oldott meg úgy rejtélyt a Harry Potterben, hogy ne az lebegett volna a szeme előtt, a közelébe se kerülhet annak, amit Austen alkotott az Emmában. A Harry Potter-könyvek egyik erőssége a művek végére tartogatott fordulat, amikor legalább egy szereplőről kiderül: nem az, akinek addig hittük. Pont ez igaz Jane Austen Emmájára is. Ráadásul az Emmában olyan kis zárt, szerethető világot teremtett az írónő, amiről mindig álmodozom. Emmát körbeveszik a rokonai, barátai, akikkel minden nap találkozhat, hiszen van idejük bőven, hogy egymásnál vendégeskedjenek, együtt sétáljanak, kiránduljanak, piknikezzenek, karácsonyozzanak. Ez egy lassú, kényelmes, szeretettel teli élet, és nekem nagyon tetszik.
