Boribon és Annipanni

A legelső Boribon és Annipanni történetet olvashatjátok.

Marék Veronika két hőse, Boribon és Annipanni majd fél évszázada lakik rengeteg kisgyerek szobájában, segítenek nekik elaludni, betegeskedni, kirándulni, focizni és sok-sok aprónak tűnő, de annál súlyosabb konfliktust feldolgozni, és a mese, a képek erejével átélni.

Ez volt a legelső mese:

Egy szép nyári délután Boribon szamócavadászatra indult. Magával vitte a kosarát is. Amint ment, mendegélt, egyszer csak megpillantott egy pár piros cipőt.

- Kié lehet? Nem tudom, de felveszem.

Ahogy tovább sétált, megint talált valamit: egy kék inget.

- Kié lehet? Nem tudom, de felveszem.

Ballagott, baktatott, s újra talált valamit: egy kerek szalmakalapot.

- Kié lehet? Nem tudom, de felveszem.

- Piros cipőt már találtam,

kék inget is találtam,

kerek szalmakalapot is találtam,

de szamócát még egy szemet se láttam.

Odaért a tó partjára, és leült. Hirtelen meghallotta, hogy valaki sír.

- Ez Annipanni hangja! Miért sírsz, Annipanni?

- Azért sírok, mert megfürödtem a tóban, és most nem találom

a piros cipőmet,

a kék ingemet és

a kerek szalmakalapomat.

- Akkor ne sírj tovább, mert én mindent megtaláltam! - mondta Boribon. - Csak szamócát nem láttam sehol.

Hű, hogy örült Annipanni! Gyorsan felöltözött, és így szólt:

- Gyere velem, Boribon, én tudom, hol lehet sok-sok szamócát találni.

Csudajó helyre vezette Annipanni Boribont! Addig szedték, szedték a szamócát, amíg be nem sötétedett. Akkor elindultak hazafelé.

Tele lett szamócával a kosár, a kalap – és a hasuk is!

Így végződött a nagy szamóca-vadászat.

Kapcsolódó termékek